Irodalmi Szemle, 1996

1996/7-8 - TUDOMÁNY - Fónod Zoltán: Magyar tudományos élet Csehszlovákiában 1945 után

Magyar tudományos élet Csehszlovákiában 1945 után

is, mely felvállalja a hungarológiai kutatás feladatait, s munkatársai révén biztosítja azok teljesítését, illetve (külső munkatársak esetében) a kutatások koordinálását. A megoldandó feladatok közé tartozott a magyar tudományos könyvtár, levél- és adattár létrehozása, továbbá a bibliográfiai munkák folyamatos biztosítása. Sürgetőnek ítélték egy tudományos folyóirat kiadását, továbbá a tudományos kutatás ösztöndíjrendszerének a kialakítását. A javaslatok tartalmazták a tuudományos részleg, illetve a kutatás megszervezését a magyar tanszékeken, valamint egy országos magyar néprajzi múzeum megteremtését. A tervezet tételesen is felsorolta azokat a témakörökét, melyek az egyes (megnevezett) tudományágak területén a kutatómunka alapját képezték volna. A tudományos élet publikációs fórumai között számoltak monográfiák és tanulmánykötetek kiadásával, az 1980-tól kiadott évkönyv (Új Mindenes Gyűjtemény) megjelentetésével, a társadalomtudományi füzetek beindításával, s az Új Mindenes Gyűjtemény Könyvtára megszervezésével. A lapkiadás terén számoltak egy negyedévente megjelenő tudományos szemlével (Regio), valamint a Természet és Társadalom című folyóirat ismeretterjesztő havilapként való megjelentetésével.

Nem a hiány pótlása felismerésének, hanem feltehetően a politikai élet terén érezhető fellazulás következményének tekinthető, hogy a tudományos élet intézményesítését felvető javaslatra az illetékes állami szervek eltérően reagáltak. Az oktatásügyi miniszter 1989. július 6-i levele arról tájékoztatta a Magyar Tagozatot, hogy a javaslatot megküldte a Komenský Egyetem rektorának, minthogy a tanszékek és kutatórészlegei létrehozása meghaladja a minisztérium hatáskörét. A kulturális miniszter úgy látta, a javaslat meghaladja a hatáskörét,ezért azt 1989 júniusában a Miniszterelnökség Kormányhivatalának továbbították. A Kormányhivatal illetékes szakosztályának igazgatója 1989. október 2-i levelében reagált a Magyar Tagozat beadványára. Felsorolta, hogy a nemzetiségi kutatás témakörével mely intézmények és egyetemi, főiskolai karok foglalkoznak. Még arra is kitért, hogy az egyes szlovákiai intézmények az új tervidőszakban milyen kutatási programmal számoltak. A másról beszélés sajátos, pártállami megoldása volt ez, politikai maszlaggal ellehetetleníteni egy szándékot, s azt a látszatot kelteni, mintha nyitott ajtókat döngetne a javaslat. Egyedül abban mutattak készséget, hogy a felsorolt intézmények kutatási tervébe, a programok megvalósításába magyar szakemberek is bekapcsolódjanak. A „jó szándék” jeleként csupán azt fogadták el. hogy a Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Tanszéke mellett létesítendő kutatórészleg felvállalhatná azokat a kutatási területeket, melyekkel más intézmények nei foglalkoznak. A kormány (november 1-jén) feladatul adta az oktatási miniszternek (301. sz. határozat 13. pontja), hogy az év végéig hozzák létre ezt a részleget. A „vajúdtak a hegyek, és megszületett a kisegér” jellegzetes példája volt ez. Úgy tenni, mintha történne valami, pedig nem történt semmi.

1989 novembere eleve új helyzetet teremtett. A totalista rendszer bukását éppúgy jelentette, mint a csődtömeg kényszerű beismerését. A jövőkép is