Irodalmi Szemle, 1996
1996/7-8 - TUDOMÁNY - Fónod Zoltán: Magyar tudományos élet Csehszlovákiában 1945 után
Fónod Zoltán nem hiányzott. A nyolcvanas évek végén az SZLKP KB Marxista-Leninista Intézetének Nemzetiségi Bizottsága foglalkozott az alkotmányos jogok biztosításának problémáival, s javaslatot dolgozott ki a központi pártszervek számára a halaszthatatlannak vélt kérdések megoldására. Ezek azonban a pártbürokrácia útvesztőjében elakadtak, s azok az alkotmányos jogok, melyeket az 1968-as nemzetiségi alkotmánytörvény biztosított, csak ré.v legesen teljesültek. Az említett alkotmánytörvény elismerte a személyi és bizonyos vonatkozásban a kollektív jogokat is. 1989-ig így a kétnyelvűség is természetes igénye volt a vegyes lakosságú településeknek. A nyolcvanas évek végén ismét felvetődött a hazai magyar tudományos élet intézményes megoldásának a gondolata. Az Új Mindenes Gyűjtemény szerkesztőbizottsága dolgozta ki ennek a rendszerét és tervezetét. (Az Új Mindenes Gyűjtemény című évkönyvet 1980-ban hozta létre a Madách Könyv- és Lapkiadó a tudományos jellegű művek rendszeres megjelentetése szándékával.) Az 1989 áprilisában kidolgozott tervezettel azonosult a Szlovák írószövetség Magyar Tagozata is (1989- május). Ez utóbbi azért vált szükségessé, mert a Madách Kiadó akkori vezetője elhatárolta magát a kezdeményezéstől. Márpedig a tervezetet bejegyzett intézmény, szervezet terjeszthette az állami szervek elé. Ezt a felelősséget a Magyar Tagozat vállalta magára. A legátfogóbb tervezet volt ez 1945 után (lásd ÚMGY, Po., 1990). A Magyar Tagozat vezetősége egyébként 1989 februárjában állasfoglalásban rögzítette javaslatát a nemzetiségi kérdés sürgető megoldására. (Ez a javaslat azonos elveket fogalmazott meg, mint az ez idő tájt keletkezett ún. „harminchármak” nyilatkozata.) A javaslat felvetette egy kutatórészleg létesítésének a gondolatát a pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Tanszéke mellett. A javaslat a nyelv- és az irodalomtudomány kutatását sürgette, távlatilag azonban egy hungarológiai intézet kiépítésével számolt. Ezt a tervet korábban (1988-ban) a Magyar Tanszék vezetője a Komenský Egyetem rektorának továbbította. A szándékkal lényegében azonosult a magyar oktatásügyi kormányzat is. Felvetette ugyanis azt a lehetőséget, hogy a hungarológiai intézet megvalósítása esetén az ELTE Bölcsészettudományi Karának délszláv és szlovák tanszéke mellett szlovák intézetet hoznak létre, a debreceni bohemisztikai intézet mintájára. A javaslatot a szlovák oktatási, illetve kulturális miniszter, valamint a Szlovák írószövetség Elnöksége érdektelenül, szinte gyanakvással fogadta. Holott lehetőségeit tekintve a budapesti intézmény jelentős szerepet vállalhatott volna a szlovák irodalom és kultúra kutatásában, ápolásában Magyarországon. A szlovákiai szerveket feltehetően az izgatta, hogy a magyar kisebbség olyan intézményhez jut, melyet sem előtte, sem utána egyetlen csehszlovák vagy szlovák állami szerv nem számított a „standard” jogok közé. Ezért mindent megtettek anank érdekében, hogy hasonló intézmény létrejöttét magakadályozzák. A kisebbségi tudományosság érdekei (erre utalnak az említett javaslatok), az alapkérdést, a hiányzó tudományos intézmények megteremtését tűzték ki célul. Ezek közé tartozott egy olyan társadalomtudományi intézet létrehozása
