Irodalmi Szemle, 1996

1996/7-8 - TUDOMÁNY - Fónod Zoltán: Magyar tudományos élet Csehszlovákiában 1945 után

Magyar tudományos élet Csehszlovákiában 1945 után

magyar tagozatot létrehozni, lényegében jelzés értékű lehet arra nézve, hogy a demokrácia éghajlata alatt sem terem babér az önálló egyetem létrehozására, mint a totalista rendszerben. Egyetlen útja ennek a magánegyetem megteremtése lehetne. Egy társadalomtudományi jellegű egyetem létrehozása azonban felvetné a szakemberek súlyos hiányát is. Évtizedek megoldatlan problémáiról van szó, hisz a tudomány és a kutatás területén Csehszlovákiában 1970-ben mindössze 598 magyar nemzetiségű személy dolgozott (0,3%). 1980-ban pedig az aktív lakosságnak mindössze 0,4%-a (1156 személy) jutott ehhez a lehetőséghez. A szlovák kutatók száma 1970-ben 16726 volt (0,9%), 1980-ban viszont már 29 939 fő (1,4%).

Nem titok tehát, hogy a magyar tudományos élet megszervezése Szlovákiában napjainkig megoldatlan. Szerepet játszott ebben az is, hogy még csak tudományos társaság sem jöhetett létre, mely a tudományos élet megszervezését szorgalmazhatta volna. (Sajnálatos, hogy 1989 után is a Csema- dok Országos Választmánya mellett szerveződött meg a tudományos társaság, ezzel jellegét tekintve is az ismeretterjesztés határterületére került.) Egyébként a magyar tudományosság helyzetéről azt mondhatjuk el, hogy 1950-ben éppoly alacsony színvonalú volt, mint 1918-ban. Akárcsak akkor, 1950 után is a tudományos élet megszervezésének a hogyanja jelentette évtizedeken át a legfőbb kérdést. Az intézményes jellegű megoldás felvetésére az 1968-as események adtak először lehetőséget. A Csemadok KB 1968. március 12-i állás- foglalásában szerepelt egy nemzetiségi tudományos kutatóintézet terve (akár önállóan, akár az SZTA részeként). A Szlovák írószövetség Magyar Szekciójának vezetősége is felvette javaslatában az Országos Magyar Tudományos Intézet létrehozásának a gondolatát, szorgalmazva azt is, hogy az addig mutációban megjelenő Természet és Társadalom a tudományos élet fórumává váljék. Ezek a kezdeményezések erőteljes támogatásban részesültek a tátrai magyar értelmiségi tanácskozáson (1968. november 23—24-én). Korábban az Irodalmi Szemle kerekasztal-tanácskozása is szorgalmazta ezt a kérdést (A magyar értelmiség helyzete és fejlődésének, távlatai, ISZ, 1968. 3—4. sz.). Ebben a vitában hangzott el a szociológiai kutatás megindításának a javaslata is. A normalizációt, majd a konszolidációt követő években politikai provokációnak számított a hasonló gondolatnak a felvetése is. A kisebbségi magyar újságírás és közélet közömbösen fogadta a kialakult helyzetet. Az újonnan létrehozott intézményekkel sem foglalkoztak. A nyolcvanas évek végén az SZTA Elnöksége ugyanis létrehozta a Nemzetiségi Kutatás Bizottságát (és elnökségét), minden jogkör és annak a szándéka nélkül, hogy ez a testület érdemlegesen beleszóljon nemzetiségi kutatásba. Annak a részlegnek a munkájáról lehetett volna a szó, mely (az SZTA Társadalomtudományi Intézeteként) Kassán alakult meg, s 1979 óta az állami költségvetésből kapott támogatást. Az említett intézet (harmincöt kutatói helye ellenére!) magyar kutatókkal nem számolt. Kutatómunkájában nem az időszerű kérdésekkel foglalkozott, hanem főként elméleti—történeti jellegű kutatásokra pazarolták erejüket, idejüket. A gyakorlati kérdések felvetése sem nekik, sem az őket irányító szerveknek