Irodalmi Szemle, 1996
1996/7-8 - TUDOMÁNY - Fónod Zoltán: Magyar tudományos élet Csehszlovákiában 1945 után
1945 előtt megkezdett tanulmányaikat folytatni tudják. A magyar állam (ill. 1945 és 1948 között az egyházak) jóindulatú támogatásával ingyenesen, később ösztöndíjasokként tanulhattak. Számszerűen lényegesen több volt azonban azok száma, akik hathetes előkészítő tanfolyam után léptek az oktatásügy szolgálatába. A középiskolai képesítést ún. Esti iskolákban, „menet közben” szerezték meg. A tehetségesebbek később levelező okt. fásban főiskolai képesítést szerezhettek. A magyar nyelvű tanárképzés ugyanis már az ötvenes évek elején megindult. Előbb Pozsonyban a Szlovák Egyetem Pedagógiai Karán, majd (névváltozás után) a Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karán. A tanárképzést a Pedagógiai Főiskola vette át, mely előbb Pozsonyban, majd 1958-tól Nyitrán működött. Egy évtizedre volt azonban szükség, hogy megteremtődjenek a felltételek a főiskolai és egyetemi szakképesítés folyamatos megszerzésére. A társadalmi diszkrimináció következményeit azonban évtizedek múlva sem sikerült felszámolni. Részben azért is, mert a főiskolák vezetői a felvételi vizsgák során rejtett ellenszenvvel kezelték a kérdést. Ezzel magyarázható, hogy a műveltségi szint terén évtizedek múlva is jóval az országos átlag mögött kullogtunk.Hajlamosak voltunk ezt „pedagógiailag” a magyar származású diákok érdeklődésének a hiányával magyarázni, a jelenség mögött azonban nemcsak az értelmiségi pályák iránti közömbösség húzódott meg, hanem az adminisztratív úton alkalmazott kirekesztő szemlélet is. A számok nyelvére lefordítva ez azt jelentette, hogy például 1970-ben a magyar nemzetiségű egyetemi és főiskolai végzettségűek száma midössze 5309 személy volt (0,9%), a szlovákok esetében ez 88 561 főt tett ki (2,1%). 1980-ban a részarány némileg módosult. 9441 volt a magyarok száma (1,6%), a szlovákok esetében ez 176 096 személyt (3,8%) jelentett. Jellemző, hogy Csehszlovákiában 1980-ban ezer lakosra számítva 38 szlovák esett, míg a magyarok esetében mindössze 16 volt az egyetemet és főiskolát végzettek száma. A képzés arányaira utal, hogy 1983-ban a tudományegyetemeken 914 volt a magyar hallgatók száma (5,6%), a műszaki főiskolákon 937 (3,7%), a közgazdasági főiskolán 182 (3,3%), a mezőgazdasági főiskolán 245 (4,9%), a művészeti főiskolán 13 hallgató (3,1%) tanult. A magyar lakosság részaránya 1980-ban 11,2% volt. Lényegében tehát a magyar lakosság számarányának az egyharmada került főiskolára. Ez is bizonyítéka annak, hogy a főiskolai felvételik során még a nyolcvanas években is korlátozták a magyar nemzetiségű tanuló továbbtanulását. Az Oktatásügyi Minisztérium döntése (a nyolcvanas évek végén) az arányszámok betartásáról jelezte azt az elégedetlenséget, mely a politikai szerveken keresztül az oktatásügyet sem hagyta érintetlenül. Ez a látszólag méltányos intézkedés sem kötötte azonban meg a főiskolai felvételi bizottságok kezét a korábbi gyakorlat folytatásában. Kirívó volt ez különösen az orvostudományi kar, valamint a jogtudomány esetében. A néprajzi szakképzés terén is tanúi lehettünk a jó szándék hiányának. A deformációk megszüntetése lényegében napjainkig nem történt meg. Az a tény, hogy éveken át megoldatlan problémát jelentett a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán Fónod Zoltán
