Irodalmi Szemle, 1996

1996/7-8 - TUDOMÁNY - Fónod Zoltán: Magyar tudományos élet Csehszlovákiában 1945 után

Magyar tudományos élet Csehszlovákiában 1945 után politikai helyzetre hivatkozott. A lakosságcserére vonatkozó megállapodás, melyet a párizsi békekonferencia javaslatára 1946 februárjában kötöttek, egy­re több problémát okozott a magyar félnek. Ezt követően határozták el 1948 nyarán, hogy a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerző­dést csak akkor írják alá, ha Csehszlovákia kötelességet vállal a magyar kér­dés rendezésére. A magyar döntés váratlanul érte a moszkvai pártvezetést is. A politikai érdek azonban azt diktálta, hogy meg kell szüntetni a feszültséget a két ország között. Gottwaldék számára nem maradt más választás, mint hogy eleget tegyenek a moszkvai parancsnak. A kialakult nemzetközi helyzet ugyanis sürgetővé tette Sztálin számára, hogy a csatlós, megszállott országok­ból hűséges szövetségeseket szervezzen. Churchill fultoni beszéde (1946) ugyanis nem hagyott kétségeket afelől, hogy a Hitler elleni antifasiszta kény- szerszövetséég ideje a Szovjetunióval lejárt, s a hidegháború „malmai” könyör­telenül beindultak. Az évtizedeken át tartó hiedelem, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásában a „gottwaldi jégtörő február” eseményei álltak, igaztala­nok voltak, a jó szándékú tévedések rovására írhatók. A sorsfordító értelem útján A kisebbségi magyarság helyzetét évtizedekre beárnyékolták azok az évek, melyek jogfosztottságban teltek el. Az iskolák zárva maradtak,az értelmiség nagy része megélhetési gondjai miatt áttelepülésre kényszerült. Sajátos grima­sza volt a sorsnak, hogy a békeszerződés 1947. szeptember 15-én lépett hatály­ba, a kitelepítés azonban már április 11-én megkezdődött. Százötezer volt azok száma, akik Szlovákiából a kitelepítettek jegyzékére kerültek. Ténylegesen több mint 73 ezer volt a kitelepítettek száma, közülük hatezer önként települt át. Közöttük voltak azok is, akik a kisebbségi magyar szellemiség irányítói vagy az oktatásügy odaadó munkásai voltak. Az értelmiségétől megfosztott magyarság 1948 szeptembere után az önszerveződés súlyos gondjaival küsz­ködve próbálta megteremteni azokat a felltételeket, melyek az oktatás, a köz- művelődés, a kulturális és irodalmi élet gyors megszervezéséhez elengedhetetlenül szükségesek voltak. Az Új Szó megindítása, a kisebbségi sajtó fokozatos szerveződése, a Csemadok megalakulása jelezte, hogy a ma­gyar szó végre újra elfoglalhatta a helyét a közéletben, kultúrában, művelő­désben és az irodalomban egyaránt. Az állapotokra jellemző, hogy amikor 1949 szeptemberében megindult az oktatás az első magyar nyelvű osztályok­ban (melyeket a szlovák tanítási nyelvű iskolák mellett szerveztek) mindösz- sze 100—11 pedagógussal, a korábbi állomány mintegy öt százalékával számolhattak. Az önálló magyar tanítási nyelvű iskolák szervezése 1950 szep­temberében kezdődött. Ekkor nyílt meg az egyetlen magyar tanítási nyelvű gimnázium is Komáromban. Az államközi egyezmény alapján Magyarország­ról 1950 nyarán kényszerűen hazatért főiskolások, egyetemisták, érettségizett diákok nagy része (az államnyelv ismerete hiányában) pedagógiai pályán he­lyezkedett el. Ezek a fiatalok korábban Magyarországra menekültek, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents