Irodalmi Szemle, 1996
1996/7-8 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Kovács Endre és a csehszlovákiai magyar irodalom
Turczel Lajos A borzongó kínlódások főleg a nyomorúságos gyermekkor feltámasztásával, újraélesztésével adódtak. Itt van egy ennek megfelelő fejezet is Félelem és szorongás címmel, s ezzel az összegező mondattal. „Két egymással ütköző természet: apa és anya szüntelen összecsapásának stresszében telt a gyermekkorom. ” A fizikai nyomorhoz tehát ijesztő lelki nyomor is járult, s abból olyan súlyos következmények is adódhattak volna, mint József /• ttila és Etel- ke húga pszichikai terheltségei. A visszanéző szerző nem kárhoztatja a családhoz hűtlenné vált apát: olyan se jó, se rossz embernek nevezi. Anyja jellemének, természetének, "génjeinek" elemzése után viszont megállapítja, hogy nélküle ő is a nővére is elkallódtak volna a proletár környezetben, de az értelmiségi családoknál is mosó anya feltétlenül értelmiségi embernek kívánta őket, s ehhez az alapokat önfeláldozó módon meg is teremtette. Kovács gyermekkori proletárszolidaritásáról és későbbi világnézeti formálódásáról már szóltam. Erről az emlékiratban részleges képet kapunk, s szó esik a szocializmushoz-kommunizmushoz való kapcsolatáról is: „16 éves koromban már felfedeztem önmagam számára a szocializmust. Kommunistának éreztem és vallottam magam. Élményszerü volt a találkozásom Balogh Edgárral, az ő Duna utcai szerény kispolgári otthonukban vésődtek belém első beszélgetéseink. Tőle kaptam, mint sokan az én nemzedékemből az első életre szóló inspirációt. Készültek már az első »kollektív szabadverseim« személyes kapcsolatba kerültem Kassákkal, azonkívül volt már a Duna-parton egy szabad szemináriumom, melyben párttagok és pártonkívüliek — mind munkások — adtak egymásnak találkozót. Elolvastam Kautsky kiadásában Marx gazdasági tanait, Bebelnek A nő és a szocializmusát, megismerkedtem a szocialista irodalom sok jeles alkotásával" Ez meglehetősen vegyes, szabad és irodalmi jellegű szocialista-kommunista magatartás volt. Sem a kommunista, sem a szociáldemokrata pártnak nem volt tagja, de alkalmi kapcsolatban volt velük. A Szociáldemokrata Munkáspárttól negatív kisebbségi politikájuk miatt valószínűleg idegenkedett, a kommunistákkal való szorosabb kapcsolattól pedig Kassák iránti vonzódása, Fábrynak és Az Útnak szélsőséges rappizmusa és a kommunisták és szociáldemokraták közti ádáz harc tartotta vissza. Szocialista öntudata aztán a polgári lapoknál töltött újságíráskodása idején fokozatosan gyengült. Az emlékekben való derűs lubickolás az újságírói élet felidézésekor tapasztalható. Itt szatírába, bohózatba illő részletek is vannak, főleg az első Magyar Újsággal, a Nappal és Déli Hírlappal kapcsolatban. Az 1919-től 1928-ig létező Magyar Újság már halódó lap volt, mikor az ifjú Kovács odakerült. Különösen Somos Elemérrel volt ott jó barátságban, aki prágai orvosi tanulmányait abbahagyva lett újságíró. Abban az épületben, ahol a szerkesztőség volt, ők a bejárat melletti földszinti szobában dolgoztak. Felettük egy pederaszta gróf lakott, aki utólagos részletekben különös módon honorálta kamaszkorú szerelmi partnereit. A mindenkori kamasz fölfütyült az emeletre, mire onnan láthatatlan személyi
