Irodalmi Szemle, 1996
1996/7-8 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Kovács Endre és a csehszlovákiai magyar irodalom
Kovács Endre és a csehszlovákiai magyar irodalom akadályozták meg, de az itteni Fanny sem tudja teljesen leküzdeni magában dzsentri családja elfogultságait, s a baloldali lázadó Plivényi már a csodálatos összeismerkedés idején utal a különböző származásból adódó nehézségekre. „Egy ember sem függetleníthető attól a társadalmi osztálytól amelyhez tartozik”— mondja, s konkrétan is kifejti, hogy Márta „egy lefelé hulló osztályhoz tartozik, a hajdani elitet, a magyar nemesi középosztályt képviseli az egyetemi cseh környezetben, ő pedig a felfelé törekvő akarat a hagyomány nélküli egyén, ki magának fog hagyományt teremteni a saját munkájával. ” Ami Plivényit illeti, az ő regényhelyzete meglehetősen furcsa. Tudjuk, hogy ő a könyv szerzőjének hasonmása, s róla is a narrátor, Márta mond el mindent. Többek között magasztos szavakkal ecseteli a küllemét: varázslatos kézfogását, villogó fehér fogsorát, tündöklő mosolyát, s újságírói, politikai csatározásait nem annyira elismerően, hanem inkább rosszallóan fölnagyítva szinte az akkori legradikálisabb társadalmi és kisebbségi harcosnak tünteti fel őt. Az ilyen panegirikus helyek olvasásakor támadtak bennem a fentebb említett furcsa olvasói érzetek. Meghökkenten gondoltam arra, hogy tulajdonképpen, ténylegesen mindezt a szerző Kovács Endre írja saját magáról, s hogy ez jókora nárcizmus. Ezeket a villanásszerű érzeteket a kulcsregényi jelleg zavaró kettőssége idézte elő bennem, a bennfentes olvasóban; egyébként az áradozásokat, magasztalásokat Márta szentimentalizmusát, egzaltáltságát bizonyító regényhelyzeteknek tartom. Az eltékozolt szerelem vallomásregényének is felfogható műben folyamatosan sorjáznak Márta önkínzó és önvádoló siralmai, de azért boldog epizódok is megörökítődnek. Az alázat évei hangsúlyozottan szerelmi regény, de testi erotika a legkisebb mértékben, s még célzásokban sincs jelen benne. A csóktechnika szó csak egyszer említődik, s a szerelmi technikáról, művészetről — mely Ovidius és Tibellus óta szerves része az európai erotikus műveknek — szó sem esik. Utalás történik egy garniszállodára, ahova egy ideig hetenként ellátogattak, s mint Márta mondja: kihullva a kinti világból szerettek és álmodoztak. A „mi éjszakánkénak nevezett balatonfüredi légyottról ez a fellengzős említés van: „Szótlan, szent összeborulással hullottunk az ágyba. Olyan volt, mintha mindketten sok-sok éve vártunk volna erre a pillanatra, amikor megszűnik a tér és idő, s a szoba öreg bútorai között nem marad más, mint két ember, akik megtalálták egymásban a boldogságot. Ez az éjszaka határtalan ixtlt, mint az érzés, mely betöltötte lelkünket. Boldog fáradt álomban aludtam másnap délutánig." A regény neglepő műfaji értéke a színes környezetrajz. A prágai egyetemista környezetről finom pasztellképeket is kapunk. Ilyenek: a szerelmesek hosszú sétái a kincses városban; Márta tündöklései a szemináriumokon-vizs- gákon és a jugoszláv nagykövet feleségével folytatott teniszpartikon. A komor színt a diákkompániából kirívó magányos forradalmárról, Plivényi Gáborról készített skiccek képviselik; azért csak skiccek, mivel Márta az ő proletár környezetben végzett politikai munkáját közelről nem ismeri, s
