Irodalmi Szemle, 1996

1996/7-8 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Kovács Endre és a csehszlovákiai magyar irodalom

Turczel Lajos

nagyrészt viszolyog attól, mert a szerelmesét vele közös életeszményeket valló társsá, individualista kultúrrajongóvá szeretné átformálni.

Amikor Márta családi és anyagi kényszerből kénytelen Prágától megválni, akkor hosszú vitában ráveszi Gábort, hogy tanulmányait ő is ott folytassa. Mindketten érzik, hogy ez a lépésük a várható családi intrikák miatt a szerelmükre végzetesen veszélyes lesz, de a kényszerhelyzetnek be lódolnak. A deklasszált pozsonyi családban az anya már teljesen enerválttá lett, a két fiatalabb testvér: Lonci és Péter pedig dzsentris passzióknak hódolnak. A legriasztóbb figura Lonci vőlegénye: Blaskó Péter. Sikeres orvos, de testi-lelki szörnyeteg, akit Márta így jellemez: „Hatalmas súlyú, mackószerű ember; otromba kezekkel, durva csiszolatlan mozgással. Erős állkapcsa, rövid és vastag nyakon forgó feje, kiálló arccsontja a díjbirkózókra emlékeztet. Széles, boltozatos homloka alól apró macskaszemek csillognak, vizenyős tekintetében gyanú és lekicsinylés áll.”

A környezethez, környezeti háttérhez tartozik a Balázs és Borsay család, melyeknél Márta kedvelt magántanítóként működik, s a dzsentri Borsaynéval barátnői viszonyba kerül. Finom, művelt asszony ez, de a kártyának és az italnak élő férj melletti állandó „jogos” viszonyaival rossz hatást gyakorol ifjú barátnőjére, aki egy hosszabb szerelmi válság idején az ő példáját követve csalja meg Gábort, s ez a tette lesz a végleges szakítás fő oka.

Márta pozsonyi környezetének legérdekesebb alakja Török gimnáziumi tanár, aki szintén kulcsfigura, s az ismert nyelvész Orbán Gábor a megfelelője. Márta egy nagyobb tanulmányhoz felhasznált francia anyag fordításánál segít neki, s az egyetemi professzorságra sikertelenül törő férfi elmondja neki a kálváriáját: „Engem becsaptak, de úgy ahogy még soha embert nem tettek lóvá. Maga tudja, hogy mit áldoztam az egyetemi tanszékért. Nemcsak éjszakákat, nemcsak munkát, energiát. A becsületem tettem kockára. Azt mondták, teremtsek kapcsolatot a kormány köreivel, s megtettem. Elértem azt, hogy vannak, akik kétségbe vonják a magyarságomat. A saját fajtám között nincs hitelem, s mégis a magyarságom miatt buktam el. A nagy»humanisták* nem tudták megbocsájtani nekem, hogy magyarnak születtem.”

Gábor pozsonyi környezete is érdekes. Tudjuk, hogy az ő valós alakjának: a könyv szerzőjének az élete hároméves korától összeforrott Pozsonnyal, s most derül ki, hogy a kulcsfigura Plivényi szegény dél-szlovákiai zsellér fia, s a szlovák fővárosban idegenül mozog. Ismerősei azért vannak, főleg a jogász és író Flórián, „akinek kertje, háza van fenn a hegyekben, s maga feji a tehenét". A forradalmár Flóriánnal való kapcsolatot Márta kezdettől aggodalommal nézi, s nemsokára le is csukják őket, de aztán a vádat visszavonva szabadon engedik. Előttem Flórián alakja kérdéses maradt, a korabeli pozsonyi és Pozsony környéki írók közt nincs megfelelője. Lehetséges persze, hogy a szerzők az alak beállításával a Kassáktól akkoriban „tehénfejő”-nek is nevezett Fábry Zoltánra gondolt, aki ugyan Pozsonytól távol, de hegyek között lakott. Egyébként Fábry és Kovács között 1945 előtt pozitív kapcsolat nem volt, de negatív igen: az 1935 februárjában írt Mi zenél? című cikkében Fábry né