Irodalmi Szemle, 1996

1996/7-8 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Kovács Endre és a csehszlovákiai magyar irodalom

Turczel Lajos

verseket illeti, azok mérsékelten avantgardisták-expesszionisták voltak, sza- badversű ritmusban racionális szemlélettel íródtak. Ez jellemző a Kovácshoz hasonlóan csak átmenetileg verselgető Szalatnai Rezső költeményeire is.

A gimnázium elvégzése után Kovács egyetemi polgár lett, de Pozsonyban és Prágában folytatott magyar-szlovák-filozófia szakos tanulmányai folyamatos újságírói tevékenysége miatt eléggé elhúzódtak. Több újság! ál szerkesz- tősködött, s a legnagyobb szeretettel a Napnál töltött időre emlékszik vissza. Ottani működése a Sarló számára is fontos volt. A Sarló alapításában és szervezeti munkájában ő nem vett részt, de utitársként kezdettől támogatta a mozgalmat. Amikor pedig a sarlósok elveszítették fő sajtófórumukat, A Mi Lapunkat, akkor Balogh Edgár kérésére kieszközölte, hogy a Nap közölje fontos mozgalmi dokumentumaikat. Ott jelentek meg 1930 tavaszán Boross Zoltánnak Kossuth Lajos dunai konföderációja és az új nemzedék, s Balogh Edgárnak az Emigránsok és az újarcú magyarok című írásai. Az utóbbi közlése azért volt különlegesen szenzációs, mert a Nap a csehszlovák kortmány által támogatott napilap volt, s benne Balogh a legodaadóbb kormánykiszolgálókat, a magyarországi októbrista emigránsokat pellengérezte ki.

A tárgyalt időszak végén Kovács A Sarló története címmel kitűnő tanulmányt írt, mely a Borsody István által szerkesztett tanulmánygyűjteményben jelent meg. (Magyarok Csehszlovákiában 1918—1938, Budapest 1938). Ennek az írásnak és 1945 utáni két tanulmányának (A sarlós mozgalom és a magyar irodalom, 1962; A Sarló és a nemzetiségi kérdés, 1978) alapján sokan őt tartják a mozgalom legalaposabb elemzőjének. A legszuggesztívabb Sarlókönyvet persze Balogh Edgár írta (Hét próba, Budapest 1965). Ez nem tudományos mű, hanem izgalmas emlékirat, de valósághitelét a személyes és nemzedéki elfogultság mellett főleg a kommunista kultúrpolitika követelményeihez való feszes igazodás meggyengíti. Erre az ideológiai azonosulásra a kiadás érdekében föltétlenül szükség volt, de a szerző vallásos hívőkére emlékeztető fanatikus politikai hite is szerepet játszott benne.

Kovács felsős gimnazista éveitől kezdve az újságírásból tartotta el magát. Egyszerre több lapnak is dolgozott, s az újságírói műfajok terén érthetően és kényszerűen is sokoldalú volt. Szakmai produkciójából először azok a szociális riportok emelkedtek ki, amelyeket a Napba írt. A pozsonyi proletárkörnyezetet belülről ismerte, lépten-nyomon barátokra, ismerősökre akadt benne, s így aztán sűrű sorban születtek a Gorkij példájától is ihletett riportjai. Egyetemi tanulmányai idején az irodalmi és filozófiai műveltsége elmélyült, az olvasottsága megnövekedett és minőségileg differenciálódott. Ennek a fokozatos szellemi gyarapodásnak első eredményei az értelmiségi ifjúsági mozgalomhoz kötődő igényes publicisztikai írások voltak (Kisebbségi magyar ifjúság, 1931. ápr. 8.; A falujárás pedagógiai értékelése, Magyar Diákszemle, 1931, 2; Veszélyben a magyar értelmiség folytatása, Magyar Újság, 1933. máj. 22.), s azokkal párhuzamosan bontakozott ki kritikusi tevékenysége.

Első pályaszakasza legjobb teljesítményének a kritikái tekinthetők. Kritikaírásunk élvonalába tartozott, az objektív kritika művelője volt, s a részrehajlás,