Irodalmi Szemle, 1996
1996/7-8 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Kovács Endre és a csehszlovákiai magyar irodalom
Kovács Endre és a csehszlovákiai magyar irodalom TURCZEL LAJOS Kovács Endre és a csehszlovákiai magyar irodalom Az 1945 utáni magyarországi történetírás jeles képviselőjét, Kovács Endrét a mai szlovákiai magyar irodalmi körökben is többnyire csak történészként ismerik, pedig 27 éves koráig Csehszlovákiában élt, kisebbségi irodalmunk tevékeny tagja volt, s könyvei jelentek meg. Ráadásul a bécsi döntést követő években, 1939—1944 között is felvidéki környezetben működött, s hangsúlyozottan ilyen kötődésű szépprózai műveket írt. Az 1911. május 19-én Pakson született Kovács hároméves volt, amikor családja Pozsonyba került, s gyermek- és ifjúkorát aztán ott élte le. Nyomorúságos gyermekéveire több kortársa, például Szabó Béla is utalt, de az csak kései emlékiratából, a Korszakváltá$oo\ derült ki, hogy családi sorsa megdöbbentően hasonlít József Attiláéra: az ő anyja is mosónő volt, gyári munkás apja elhagyta a családot, s nővére a József-lányokhoz hasonló félkitartottként jutott a jobb körökbe s egzisztenciába. A szegénység általi megalázottságát — melyet a legérzékenyebben első gimnáziumi éveiben élt át — csak hetedikes-nyolcadikos korában győzte le, amikor már a neve cikkek, versek és elbeszélések alá írva sűrűn tűnt fel a sajtóban. A Korszakváltádban ezt írja: „ Valahányszor egy-egy írásom alján megpillantottam kinyomtatva a nevem, ellenállhatatlan eufória kerített hatalmába. íme, a szegénységben, nélkülözésben pusztán értelmem jogán mégiscsak vagyok valaki. A világnak, előbb-utóbb tudomást kell vennie rólam.” Tizennyolc éves volt, amikor első könyve, a Világének verseskötet 1929-ben napvilágot látott. Ezt követte a fános feltámadása c. önéletrajzi jellegű regény folytatásos közlése a Reggel napilapban 1931-ben. majd egy no- velláskötet ( Panoptikum) megjelenése 1934-ben. Ezek a n, nkák rokonszenves és reményteljes zsengék voltak, de a Korszakváltásán rájuk visszanéző szerző már nem volt elragadtatva tőlük. Ironikusan emlékezett arra a lelkes méltatásra is, melyet egykori fő irodalmi patrónusa, a tehetségek felfedezésében túlbuzgó Antal Sándor írt regénye elé (Ahogy az anya örvend\ Reggel, 1931. szept. 24.). Egyébként a kezdeti versein és prózai írásain is Kassák Lajos hatása érződött, s ez az akkori túlhagyomá- nyos irodalmi helyzetben megbecsülendő vonzalom, orientáció volt. Ami a HAGYOMÁNY
