Irodalmi Szemle, 1996
1996/7-8 - KRITIKA - Szitányi György: Vazallus Lázár, a warrenpréda
lenséges lett. Vazallust megfosztották minisztériumi állásától, képviselői megbízatásától, és megállapították, hogy az ellenforradalmi gondolkodás egyik jellegzetes képviselője. Az egzisztenciális zuhanás nyomban hatott a kisvilág- ban is, Vazallusné rájött, hogy a forradalmi lelkületű Vazallus mellett ráfizetett: férje elherdálta az ő ifjúságát, s elválván élhetetlen párjától kilépett a kisvilágból. Erre a profi nagyvilág nyomban jelentkezett Bódis René személyében. (Közbevetőleg jegyzem meg, hogy újjáéledt ősi pártfrázisaival mindössze néhány mondatban borzongató erővel idézi fel a levert forradalmak utáni újra kemény bolsevik alakját.) Vazallus ellenállását végül -- mint erről szó volt — érettségi előtt álló fia jövőjének szomorú kilátásai törik meg. A nagyvilág győzelmet arat az addigra szétzilált kisvilág fölött. Nem is akárhogyan: a legkisebb világot, az egyén kisvilágát kebelezi be: Vazallus informátor lesz. Ezáltal a korábbi kisvilág egyéni kisvilágok egymásmelletiségévé lesz, Vazallusné Editet egy Eszter nevű szerető váltja fel. Eszter annyira őrzi önmagát,hogy teljes nevét ugyanúgy nem mondja meg, mint telefonszámát vagy lakcímét. Miklós pedig felnő, önállóvá lesz. Ebbe a szerkezetbe szól bele a hirtelen megváltozott nagyvilág, amelynek változása, a cenzúrázatlan Vörös Tehén révén üti szét e kisvilágok laza kapcsolatát. Ördögi húzás, nem is any- nyira az íróé, mint a realitásé: az ártatlanságát vesztett egyén kisvilága a végletessé vált atomizálás során teljesen magára marad, és elszigeteltségében egyetlen személyre számíthatna csak, Bódis Renére, a beszervezőjére, a hajdani nagyvilág nyugalmazott képviselőjére. A kisvilággá lett s ekként egyenrangú egzisztencia barátsága azonban nem kell Vazallusnak: magára maradása végérvényes és befejezett. A korábbi nagyvilág is széthullott, de új — és ugyanannyira ellenséges — objektív szerkezet került a helyére. Ez a történelmi szükségszerűség az, amibe az egyes egzisztenciák képtelenek beleszólni. Úgy hiszem, a jelenlevők közül nemcsak én olvastam a Sólyomvadászatot. Ezért arra gondolok, többekben merül fel — jó okkal — hiányérzet. Ezt a hiányérzetet — hogy ide kapcsolódjék — elsősorban azzal magyarázom, hogy néhány ismétlődő és a pártállamokra igencsak jellemző motívumot elhallgattam. A bemutatott szerkezetben valójában nincs is helye e motívumnak, csak akkor válik értelmezhetővé, ha a korábban állítottakkal összefüggésben megfigyeljük miképpen áll együtt a szekularizált világszerkezet a vallásos hagyományokon alapulóval. Hiszen nem kereshetünk a Kárpátok gyűrűjében vagy akármely permanensen diktatúraviselt vidéken szabályos polgári világképet, aminek szabályosságát valamiért amúgy is kikezdte a második világháborút követő bűntudat. Már ahol és akikben ilyesmi előfordulhat. A diktatúrák piramisrendje analóg a feudállis piramissal, ami — mint minden abszolút irányítót tételező struktúra — a vallásos világképnek felel meg. A jó-rossz ellentétpár önmagában lehet teljes szerkezet, mint a Menny és a Pokol kettőssége. Ennyire egyszerű képlet esetünkben nem alkalmazható. A hármas szerkezet, a Menny-Föld-Pokol az, ami esetünkben megáll; amelyben a Föld a se nem negatív, se nem pozitív érték. Ezen vagy ezért folyik a küzdelem a jó és rossz között, és e küzdelem végső célja mindig valamely érték. Szitányi György
