Irodalmi Szemle, 1996
1996/7-8 - KRITIKA - Szitányi György: Vazallus Lázár, a warrenpréda
Szitányi György „király meztelensége”.) Miféle hős lovag volna hát az alantas Vazallus Lázár? A bevezetőben említettekből következően: racionalista. Ha a hőstett irracionális, az árulás racionális cselekedet. Hogy valóban megítélhessük etikailag is, minimum annyira korrektnek kell lennünk, mint a tisztességes történésznek. Volt-e választási lehetősége? Volt. Az írásaiban a hatalom ellen vétkező Vazallus választhatott: ellenzéki magyar firkász fiaként kisebbségi senki lesz-e Miklós fia érettségi után, vagy felveszik-e az egyetemre, hogy csehszlovák értelmiségi legyen. A képlet ekkor más megvilágítást kap. Sajátságos realitás: ha Vazallus hű lesz a rendszerhez, hű lehet fia érdekeihez is. Ez az ő számára sem haszon nélküli, de ez ebben az esetben valóban másodrendű: Vazallus semmiben sem tudta, nem is tudná támogatni Miklóst, mégis egyetlen aláírással megválthatja a következő generácó jövőjét. Árnyalatnyi hasonulás a nemzeti hősökhöz. EZT vállalja Vazallus, amikor aláírja beszervezését.Ráadásul látszólag kockázat nélkül. Nincs olyan hülye hírszerzés, amelyik kiadná az embereit.Mire a fiú már-már valaki, és az aláírás meghozza gyümölcsét — mint üvegesnek a ha- nyattesés —, megvalósul az álom: bekövetkezik a rendszerváltás, összedől a kommunizmus, miáltal felszabadulnak a titkos információk, és a Rudé krám, a Vörös tehén mint teljesen szabad sajtóorgánum sietve hozzákezd az ügynökök nevének, fedőnevének és azonosító számának közzétételéhez A névsor végén levő Vazallus keményen megszenvedi, míg eljön a nap, hogy fia szemében lelepleződik.A fiú ráadásul megtudja, hogy e gálád atya az ő nevével jegyezte jelentéseit: Vazallus Lázár fedőneve Miki volt. Ezek után Miklós elmarad,egyre ritkábban telefonál, és Vazallus Lázár szerelmi kapcsolata is leépül. Elszigetelődik, de benne sincs késztetettség a közösséghez tartozásra. Ez a momentum alighanem a leggyanútlanabb olvasónak is szöget üthetne a fejébe. Hogyhogy megússza, mi dolog, hogy nem próbálkozik, hiszen akkor aztán jó nagyot bűnhődhetne a falakba ütközések révén? Nem ennyire egyszerű a dolog. Ugyanis nem csupán a másokkal való kapcsolatai épülnek le, hanem az önmagához való viszony is megkopik. E kapcsolatok egy aspektusa — mint erről esett szó — maga az erkölcsi létezés, a szubjektum és más szubjektumok viszonyrendszere. Felfogható erkölcsi igazságosztásnak is ez a leépülés. Részben bizonnyal az is. Csakhogy Vazallus a fiához és a hatalomhoz való hűség mellett egyrészt önmagához hűtlen lett, másrészt a hatalomhoz való hűsége valójában nem más, mint eszköz fia jövőjének megalapozásához. Tette mindazonáltal erkölcsi vétség, amely magában hordozza büntetése csíráit. A jövőbeni leépülés, azaz kapcsolatbomlás-sorozat eleve magában hordozza az önmagához hűtlen ember pszichikailag szinte szükségszerű vegyértékvesztéseit. Vazallus az aláírással önmagáról mondott le. Ha csupán ez volna, amit Duba Gyula erről a sorsról megírt, a Sólyomvadászat jeles mű volna. Kiválóvá — többek között — az teszi, hogy a kapcsolatoknak mint értékeknek az elvesztésén felül van más olvasata is ennek a figurának, hiszen megítélése eddig bár szekularizált, alapvetően mégis jó
