Irodalmi Szemle, 1996
1996/7-8 - MŰHELY - Miklósi Péter: A konzekvens hölgy
A konzekvens hölgy szik részint kivédeni, részint megmagyarázni az 1945-től 1948-ig tartó időszak embertelenségeit, hogy ezt a korszakot a második világháború utolsó szakaszának tekintik. A németek kitelepítését Csehországból, a magyarokét Szlovákiából a fasizmus felszámolásának kaptafájára akarják ráhúzni. Persze, a dolgok — a levéltári dokumentumok tanúsága szerint — ennél jóval bonyolultabbak. Sok mindenről árulkodó okmány például a csehszlovák áttelepítési bizottság tételekre bontott költségvetése; vagy még inkább a „Magyarország új határai" című irat. Ebben Szlovákia déli határát úgy képzelik, hogy még Sopront, Győrt, Vácot, Miskolcot, Sátoraljaújhelyét is kérik, mindezt nyolcoldalas cseh nyelvű indoklással és két térképpel. Az argumentáció lényege pedig a szláv folytonosságra való hivatkozás. Más alkalommal viszont arra vonatkozó dokumentumokat találtam, hogy például az az érsekújvári zsidóság köréből 1945-ben hazakerült néhány magyar család, illetve csonka família. Ekkor azonban ismét deportálni akarták őket, ezúttal a csehországi kényszermunkára. Ezek a kétségbeesett emberek a járási párttitkárságokon keresztül levelet írtak a CSKP és az SZLKP elnökségéhez, illetve a Szlovák Nemzeti Tanácsnak, mondván, micsoda dolog az, hogy őket először mindenükből kiforgatták és elvitték a lágerekbe; most pedig, hogy megannyi szenvedés után hazajöhettek, újra deportálják őket — név szerint ugyanaz a valaki, aki korábban Trencsén környékén deportálta a szlovákiai zsidókat! Az ilyen és hasonló esetek feltárása, az ebből adódó konzekvenciák levonása lesz a jövőben, egyebek között, a fiatal kutatók feladata. • Fogékony a mai ifjúság a fél évszázada történtek iránt? — Azt hiszem, igen. Előadásaim javát fiataloknak tartottam, a könyveim háromnegyedét nekik dedikáltam. Míg az idősebbek az átélt élmények hatására nyúlnak a tényirodalom után, az ifjúságnál a kíváncsiság dominál. A tények iránt, amelyek olykor „csak” megdöbbentőek, máskor viszont súlyosak, akár az ólomgolyók. Természetesen, aki tudatában van a valóságnak, annak a konkrétumokon is könnyebb lesz láttatnia, hogy a reszlovakizáció és a deportálások vajon mennyiben tették meghasonlottá az érintetteket? Hogy a jogfosztottság évei mennyire tudták megfélemlíteni az akkor élő nemzedéket és leszármazottaikat; ki-ki mennyiben maradt hű ősei nemzetéhez, milyen iskolába járatja gyermekeit, otthon milyen nyelven társalog a család, kinek milyen a kulturális érdeklődése. • A szlovákiai magyarság körében elharapódzó nyelvvesztés, aminek a gyökerei szintén a jogfosztottság éveibe nyúlnak vissza, önkéntelenül is indokolttá teszi a kérdést: az 1945—1948 közötti időszak magyarüldözésében mennyiben játszott szerepet a pánszlávizmus gondolata? — Alaptétele volt, noha kissé módosított megfogalmazásban: mi, azaz a nemzetállamiságra törekvő csehszlovák nép vagyunk a nagy és győztes szov
