Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - NYELV ÉS LÉLEK - Balla Zoltán: A fonetikai vizsgálatok írástörténeti jelentősége
Balia Zoltán Az f í u val lathangja pedig őszei llografikus regisztráción ugyancsak egészen apró, lágy l'odrozással fejezi ki finom diszpergáltságát. No és miket jegyezhetünk meg c zörejes "hangok" betűjeleiről, s ezeknek esetleges adekvációs törekvéseiről? A réshangok szabálytalan jellegű oszcillációival kapcsolatban klönösképpen beláthat juk, hogy a betűjelek nem minden esetben tükrözhetik telies adekvációval az őszei llografikus regisztrációkat , különösen ezek számszerű szetosztottságát. A folyó beszédben ugyanis az egyes beszédhangok általában egyenértékű láncszemekként szerepelnek, ami abban is megnyilvánul, hogy betűjeleik megközelítően hasonló nagysággal alkotják meg a betűsorokat. Ilyen lineáris felsorakoztatás azonban az oszcillogramokon természetesen nem mutatkozik, mert a mássalhangzók regisztrációi legtöbbször sokkal apróbb jelenségek, mint a magánhangzók, s amint már említettük, mindig hosszúra szétnyújtottan telepszenek-fekszenek rá a magánhangzók nagyobb amplitúdójú ciklusaira. Az írás viszont ilyen átnyúló betűszerkesztést nem engedhet meg, vagyis pl. a diszpergált jellegű hangokat nem jelezheti széthúzottságukkal arányos betűfoszlással. Nem jelezheti pl. az sz vagy f széthúzódó oszcillációit ugyanilyen betűs szétszórással. Ha az írás ezt teljes hűséggel igyekezne utánozni, az egyes hangok artikulációs egységeinek szerepe és fontossága nem mutatkozna egyenértékűnek, s ez az olvasás folyamtát is nagyon megnehezítené. Ezért nem is várhatjuk, hogy pl. az sz oszcillációk hosszú sorával legyen kifejezve, hanem bizonyos kompromisszummal beérhetjük, hogy ha a szétszórtságra a hajdani szigma jelének csupán háromszoros szögletével utalunk. Az éles szög ugyanis már magában is a szétszórás, szétbontás funkciójára utalhat, többszörűsítésével pedig még inkább teheti ezt. A héber szin is szálkázassal jelzi ezt. Hasonlókat mondhatunk az f finomabb szétfoszlásának jelzésével kapcsolatban is. A régebbi v betű formájának ugyancsak szöges jellegéből próbált levezetni valami foszlásra utaló jelzést, további szálkázással, szétágaztatásával. De az f-nek ph-s kombinációival való kifejezési szándéka is effélére utal, mivel a h hang szintén foszlásos jellegű; a p összetevő meg lágyságára utalhat. A jelenlegi f betűnk is tehát a hajdani v alakzat további szétágaztatásának nyomait mutatja. Még ferde szerkezete is a v alakra utal lazább szimbolizmussal. Az r hang daraboltságára, szétmorzsoltságára is betűje csupán redős betűszerkezetével utal némileg, nem pedig valami hosszabban elnyúló, lágyabb, szaporább l'odrozással, ami pedig esteleg jobban érzékeltethetné megszámlálhatóan pergetett akusztikai jellegét. A z hang metszetes jellegét párhuzamokat ferdén átszelő betűjével szintén csak áttételes megközelítéssel jelzi, de nem minden híjával az adekvációs törekvésnek, mert hiszen a cezúráit jelleg az oszcillogramokon is szembeötlő. Betűjének ferde szárát gyakran átszelő "cezúrája” is talán ösztönösen erre akart utalni.
