Irodalmi Szemle, 1996

1996/6 - NYELV ÉS LÉLEK - Balla Zoltán: A fonetikai vizsgálatok írástörténeti jelentősége

A fonetikai vizsgálatok írás történeti jelentősége

Az s és h hangok jelzései

A sima s hangnak nálunk, magyaroknál használt simán kígyózó s betűjele, mely a görög szigmának szögletesebben fűrészelt ábrájából csiszolódott le. eléggé találóan érzékelteti simított hangértékét, ha egyszerűbb kanyarváltásaival nem is tükrözi teljesen az s oszcillogramjának fésült sűrűségét. De eléggé találóan szemléltető ábráját mutatja ez a hangképzése nyelvhegyi szakaszának, ahol is a nyelv pereme s-es vonallal kanyarodik be a nyelv alatti sima falú rezonáló gödröcskébe, hogy aztán innen felkanyarodva surranjon ki az ajkak között, hol még ezek nyálkahártyáján is lecsiszolódik. E megállapítások alapján a magyaroknak azt az írásgyakorlatát, mely a sima vonalú, sikló S betűt a sima s. nem pedig a szétszóró sz hang jelzésére használja, sokkal helyesebbnek tarthatjuk, mint azt a nyugatos konvenciót, mely az s ábrával inkább az sz hangot jelöli, az s hang kifejezésére pedig bonyolultabb betűkombinációkat, pl. sch-t tart megfelelőbbnek.

Mivel a h hang főképpen a gége hangrésén való áthorzsolódással keletkezik, s innen a szájcsatornába jutva már csak némi simítást nyer, ezért állapítottuk meg azt a felületi horzsolás hangjának. De felületi jellegét nemcsak a dörzsölés okozza, hanem az is, hogy a gégerés is nagyjából párhuzamos határok közé szorította. Ezért aztán párhuzamot mutató H betűjét, miként a hozzá bizonyos tekintetben hasonló z hangéi is eléggé találónak mondhatjuk. Miként régebbi föníciai-héber betűalakját is, ahol szintén párhuzamos szerkezetet mutatott. A h hang őszeillografikus regisztrációin is az üresjárat vonalába befekvő finom fodrozással jelentkezik. Ezért megfelelőbb is lenne, ha a H párhuzamai is inkább a vízszintesbe befekvők lennének valamilyen elnyújtottabb, s leszűkítettebb közű z formára. De hát amint ezt már többször is fejtegettük, a betűk többrendű gyakorlati céljaik miatt nem mindig követhetik teljes hűséggel a hullámnyelv sajátosságait, ezért többször kompromisszumos megoldásokkal is be kell érnünk. A betűsor gyakorlati céljai a betűknek eredetibb alakjait is sokszor módosították, már csupán sorba rendezésük megváltoztatása, helyzetük megfordítása miatt is. De egyéb okok is közre játszottak abban, hogy a diszkurzív gondolkozás és írás folyamatát bizonyos betűváltoztatások támogassák. Tudjuk azt, hogy pl. a kezdeti, inkább monumentális o ízatú írás csak "nagy" betűket használt, a kisbetűk használata pedig a folyóírásba való ügyesebb-gyorsabb bekapcsolódás céljából hozott magával módosításokat.

Ezzel pedig nagyjából végig is vonultunk az ábécé leggyakrabban használt, közismertebb hangjainak és betűábráinak során az ulán kutatva, hogy a mi jelenlegi latin betűink mennyiben tükrözhetik a hangoknak pontosabban megragadott