Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - NYELV ÉS LÉLEK - Balla Zoltán: A fonetikai vizsgálatok írástörténeti jelentősége
A fonetikai vizsgálatok írástörténeti jelentősége 99 röntgenfelvételekkel is nehéz megállapítani, hogy itt a zönge az egészen szűk rés mögött, bent a szájcsatoma elején nyeri el szögesített esúesos formáját, s ez az oszcillogramok tanúsága szerint is egészen más jellegű, mint az f réshangé, mely magától a rés szűk nyílásán való átsúrlódástól nyeri finom diszpergáltságú lágy dörzszörejét, fuvallatos-légnemű jellegét. Azt viszont az oszcillogramok eddigi vizsgálói is határozottan megállapították, hogy egészen más természetű a v mássalhangzó vokális jellegű szerkezete, mint valami tompa dörzszörejé. Csak hát ilyen megállapítások, melyek ellenkezni látszottak a zöngés-zöngétlen párosítások konvencionalizmusával, nem késztették a fonológusokat arra, hogy, hogy a v hang cikcakkos hullámainak szögesített vonalvezetését a szöges betűjével okszerűbben összevessék. Pedig azt már Gemelli is megállapította, hogy a v őszeillogramja még szabályosabb ingalengéseket mutat, mint az öblösebb u hullámai. Igaz ugyan, hogy a v hang lapítottabb, tompább szögű hullámainak csúcsán szintén mutat valami dörzszörejnek megfelelő fodrozást, de hát a fül ezeket kevésbé érzékeli, mint a konvergáló résnek szöges alaki benyomását, amit bizonyára a v artikulációs ajakösszevonásának izommérete is alátámaszthat. E körülményeket mind tudatosítva tehát a v hang artikulálása, ennek oszcillografikus kifejezője, valamint a szöges betűformája között szintén megállapítható a hármas adekváció viszonya. De próbáljuk az ilyesféle adekvációs ábrázolási módokat a magánhangzóktól eltérőbb szerkezetű mássalhangzók további eseteiben is felfedni. A B hang és jelzései A B hang és képzésének pontosabb megfigyelésével azt állapítottuk meg, hogy erre a zöngével felduzzasztott, zárt ajkak mögötti tér kiboltosítása nyomja rá bélyegét, amit már Kempelen és Purkyne is helyesen megállapították. És vajon nem utal-e hasonló felismerésre a B betűformája is, még duplázva is boltjait'.’ Hogy a hang és betűje közt itt is adekvációs-ábrázoló törekvés mutatkozik azt az oszcillogramok pontosabb megfigyelése is eléggé alátámasztja. Mert a b hang. mint a többi mássalhangzó is, a megelőző vagy utána következő magánhangzó "hangzóságára" támaszkodással, ezek hullámszerkezetére nyomja rá bélyegét, ezekre hat ki "boltosítón". Pl. egy "abbás" hangkapcsolásnál az. á háromszöges hullámcsopoi |ának "szabályosságát" eltompítva, öblös, ívelt hullámmódosításokkal jelentkezik, mielőtt a központi zöngerobbanás zörejét mutatná fel szabálytalanabb fodrával, a magánhangzók elhalkuló képei között.
