Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - NYELV ÉS LÉLEK - Balla Zoltán: A fonetikai vizsgálatok írástörténeti jelentősége
A D hang és jelzése Balla Zoltán Az ugyancsak duzzasztással képzett d zárhanngal kapcsoltban hasonlókat állapíthatunk meg, mint a b hang esetében. Csak ennél egy sekélyesebb domborulatú szájpad alatti duzzasztás hozza létre a megelőző és követő magánhangzók hullámaira gyakorolt hatását meg a keményebb törésű robbanás zörejének vetületét si. Mindeme jelenségeket a D betűformája a B-nél sekélyesebb domborulatával, illetve ívével eléggé adekvátan mutatja, jelezve a két hang akusztikai alkata közti különbséget is. Es ez nem csekély értékű a hangok lényegi meghatározása és rokonítása szemszögéből sem. Még ha e betűk is csak kontúrjaikkal ábrázolják a plasztikus-téres hangjelenségeket: A g hang és jelzései A g hang, mely duzzasztó zöngéjének kirobbanása előtt egy gömböly-dedre feldagasztott garatüreget hangosít meg, az előbbi zöngés zárhangokhoz hasonló módosításokat hoz létre egy "aggás" hangkép regisztrációin, vagyis a szomszédos, hordozó magánhangzók alkatának hullámszerkezetén. A sajátos különbség itt mégis azzal jön létre, hogy a zönge légáramának eltorlaszolása, a gége nyílásához, vagyis a glottiszhoz közelebb történik meg, mint a d vagy még inkább a b esetében. E körülménynek megfelelően pedig a zárlati szakasz is hamarabb jelenik meg a regisztrációkon, s itt szabályosabb szinuszoid fodrozást is mutat, mint az írott orosz g zártabb s alakú formája találóbban is jelez, mint a nálunk használt derékszögű, nyomtatott nagybetűje. Nem állítjuk azt, hogy az előbbiekben tárgyalt zöngés zárhangok esetében a fizikai hullámkép betűik ábráival teljesen egybevágó alakulat. Nem állítjuk azt sem, hogy pl. a b hang boltozatának éppen a B betű dupla félköríves ábrája a legadekvátabb kifejezője, miként azt sem állítjuk, hogy a sekélyesebb íveltségű D betűforma tökéletes egybevágást mutat plasztikus domborulatú hangalkatával. De kétségtelennek tartjuk, hogy e két betűnek lineáris ábrái és hangképzésük lényegi mozzanatai között nagyon is találó megfelelések mutatkoznak. Es ha világosabban tudatosít juk, hogy az adekvációra való törekvésnek eltérő fokozatai lehetnek, már csak azért is, mivel a betűk gyakorlati használatukban a ductusba illeszkedéssel csak lineárisan jelzik a mindig térés hangjelenségeket, beláthatjuk, hogy egy gömbölyű g hangot betűje már csupán fejének kerekségével is találóbban jelezhet, mint valamilyen szögletes ábrával. Cíondoljunk csak arra, hogy a pongyolább közhasználatban a kerek lapú asztalt is gyakran gömbölyűnek hívják, csupán kerek kontúrja miatt.
