Irodalmi Szemle, 1996

1996/6 - NYELV ÉS LÉLEK - Balla Zoltán: A fonetikai vizsgálatok írástörténeti jelentősége

A fonetikai vizsgálatok írástörténeti jelentősége vettek át ábécéjükbe egyenes párhuzamaival, és ezek derékszöges összekötésével valóban nem mutat lapítottan kerekded elliptikus ábrát. De hát ezen is könnyen lehetne segíteni, ha elfogadnánk alapul, hogy az e hang akusztikai alkata valóban elliptikus, amit ilyen ábrával adekvátabban lehetne jelölni. Némely írásrendszer, így pl. a magyar rovásírás e betűje is ívelt formájával és ennek két szélén való átszelésével arra látszik utalni, hogy e széthúzott ajakkal képzett hangot szintén keletkezésére való utalással próbálták jelölni. Kerekítettségére pedig némileg utalnak azok a törekvések is, melyek az ugyancsak gömbölyded-tojásdad alakú ö hangot is több ábécében az o és e kombinációjával igyekeztek kifejezni.

Az u hang és jelzései

Az u hang kiöblösített száj és garatüregének, valanánt csücsörítéssel szűkített ajaknyílásának és hátsó szájpad alatti szűkületének megfelelően olyan sima vonalú, öblös szinuszhullámokat mutat oszcillogramjain, melyeket csak gyéren fodroznak kitüremlések, vagyis leginkább megközelítik a felhangokban szegény, illetve üres-öblös-tágas szinuszhullámokat. Így pedig érthető, ha a szabályosabban ingavonalú, szögletesebb v hullámainál ez nagyobb, de egyben tompább hullámhegyekkel fejeződik ki, s ennek megfelelően betűje is a v betűjénél öblösebb, szögletmentesebb alakot vett fel.

Paleográfusok előtt egyébként ismeretes, hogy az u hang a W és v hangok sokáig egy ábrával voltak jelezve, s csak későbbi gyakorlat faragott a V betűből tompább s így megfelelőbb U betűalakot. Az u hanggal bizonyos rokonságot felmutató ü-v hang Y-os tonnája máig is utal ennek szöges mozzanatára, anút állítólag Püthagorasz találékonysága szerkesztett meg.

Az i hang és oszcillografikus kifejezése

Az i hang pontosabb organogenetikus megállapításaink szerint a szájcsatorna szájpad alatti csúcsszöges befűződésével, "kihegyesítésével" keletkezik. Oszcillogramjain leggyakrabban magas frekvenciájú hullámtörésekkel fűrészelt két hullámhegyet mutat, melyek közül az első magasabb és kihegyezettebb, a második pedig alacsonyabb, tompább és sűrűbben csipkézett. Élesebb kiejtésnél azonban sokszor supán magasabb amplitúdójú, jól kihegyezett és fűrészelt vonalú hullámhegyekkel jelentkezik oszcillogramjain.

Az i hangnak élesen kihegyezett csúcsszöges voltát tehát az oszcillogramja eléggé adekvátan jelzi. A mai betűfonnája azonban már csak pontjával utal némileg kihegyezettségére, mely egyébként köztudomás szerint a görögöknél a hajtásos j hang adekvátabb jóta jeléből lett az i magánhangzó kifejezésére is felhasználva,