Irodalmi Szemle, 1996

1996/6 - NYELV ÉS LÉLEK - Balla Zoltán: A fonetikai vizsgálatok írástörténeti jelentősége

Balia Zoltán

tudhatja, hogy e kapcsolat dialektikája eléggé bonyolult, és sok félreértést okozott kultúrtörténetünk folyamán. A hangos beszédet és látható jeleit a szaktudósaink napjainkban annyira elkülönítették egymástól, hogy közös nevezó're hozatalukat leginkább az ő szakosítottságuk hátráltatja. Mert aki ma fonetikával szakszerűbben foglalkozik, az csaknem mindig egészen felületes írástörténeti, illetve paleográfiai ismeretekkel rendelkezik. Aki pedig a paleográfiában járatos, a/ rendszerint csak az iskolás-konvencionális fonetikai osztályozásokat és fonológiai oppozíciókat ismeri, még akkor is, ha e két terület komoylabb összevetését már Lazíczius Gyula is kívánatosnak, sőt elengedhetetlenül szükségesnek tüntette fel Fonetiká\ábdn, ahol az írás és hangjelölés című fejezetben részletesebb paleográfiai kérdéseket is feszeget. (16—47. o.)

Mi az idővel annyira elkülönülő fonetikai és paleográfiai kutatások rögös út jait megjárva és elfogadható eredményeiket szintetizálva jutottunk el annak belátásához, he gy a hangképzés szájüregi mechanizmusai, ama titokzatos formánsok és ezek hangproduktumai között természetes oksági kapcsolat állhat fenn a "fonna dat agere et esse rei" elvének is megfelelően. Így pedig annak belátásához is, hogy pontosabb hangképzési vizsgálatok pontosabb jelzési lehetőségekhez is vezethetnek, éppen a hangtermékek közvetlenebb kivizsgálásai segítségével.

Eddig főleg a részletekben széteső hangképzési mozzanatok pontatlan leírásai okozták azt, hogy az akusztikusok pl. az oszcillogramok egységes hullámszerkezetében sem ismertek rá előidéző okaik alaki határozmányaira, a hangok természetes térkarakterisztikumaira. Még ha olyan kutatók, mint Gemelli és Pastori az egyes hanggörbéket Fourier sorbafejtéssel is igyekeztek összetevő részhangjaikra szétbontani s értelmezni, ezzel a módszerrel a "formánsok" igazi alaki okait és minőségét nem tudták felfedni. Pedig a jellegzetes részhangnyalábok is mindig térés adottságok függvényei.

Ha azonban mi valóban helyesen ragadjuk meg a hangképzés lényeges határozmányait, ezeknek nyilván a végső hangtermékek hullámnyelvi regisztrációiban is meg kell mutatkozniuk. Ha pl. igaz, hogy az 1 hang valóban egy elnyúlt alakú szájcsatornán való átvonulástól nyeri természetes akusztikai értékéi, s igaz, hogy az o hang a szájcsatorna és nyílása kerekítésével jön létre, s az is igaz, hogy a nyílt á hang lényegileg a garatcsatoma lapított résén való átszorulástól nyeri sajátosan harsanó hangosságát (amit a kitárt szájnyílás nem tompít le) mindezeknek az oszcillogramok lineáris vetületein is meg kell nyilvánulniuk. Es ez így is van, mert hiszen mindkét jelenség a hangadás alaki mozzanatai által meghatározott. Vizsgáljuk meg tehát a következőkben az egyes hangokat e belátások szemszögéből.