Irodalmi Szemle, 1996

1996/6 - NYELV ÉS LÉLEK - Balla Zoltán: A fonetikai vizsgálatok írástörténeti jelentősége

A fonetikai vizsgálatok írástörténeti jelentősége

Az 1 hang és jelzése

Az 1 hang oszcillomgramja az üresjáratú oszcilloszkóp vízszintes vonalából legkevésbé leng ki lágyhajlású szinuszoid hullámaival. Vagyis keletkezésének kezdő' és elhalálozásának végső pontjai között a lehető legrövidebb utal írja le. Ha tehát ez nem is a geometriai egyenesség vonalával történik, mégis eléggé jellemző, hiszen a hallhatóság céljából némileg hullámoznia kell.

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az 1 mássalhangzó mivoltából kifolyóan a megelőző és következő magánhangzók hullámaihoz kényszerül, ezért oszcillogramján e "támasz" hullámképének elsimításával, amplitúdóik szűkebb sávra való leszorításával jelentkezik, ahol a hordozó magánhangzók leegyszerűsített formában meg is őrzik sajátosságaikat.

Ha e magyarázatokat mind figyelembe vesszük, vagyis a pontosabban kiértékelt "likvidiás" hangképzést és a hangtermék hullámképeit szinoptikusán összevetjük, bizonyos megfelelést nyilván tapasztalhatunk. De e belátások alap ján még szembeötlőbb az elnyúló-folyó 1 hang és egyenesvonalú betűjele közt az adekvációs egybevágás. Csupán az szorulna itt többletes magyarázatra, hogy egyenesvonalú betűjelünk miért függőleges, vagyis nem a haladás irányába befekvő helyzetet mutat ábécénkben, de az efféle írásbeli kompromisszumok gyakorlatát a továbbiak kapcsán fog juk majd részletesebben is megvilágítani, mert ilyenek több esetben is mutatkoznak írás fejlődésünk vonalán.

Az á hang és jelzései

Az á hang oszcillogramja az üresjáratú haladvány vonalára meredeken kiugró, magas amplitúdójú kilengéssel kezdi el sajátos hullámképét, mely aztán a következő összetevő hullámok fokozatos csökkenésével végzi be jellegzetes ciklusát. Az á őszeillografikus ábrája tehát az üresjárat vonalára egyik oldalával merőlegesen elhelyezkedő háromszöges teret hálóz be hullámaival. Vagyis a/, á hang oszcillografikus megjelenése, borító görbéjének egyenlő szárú háromszöges ábrája és az ugyancsak háromszöges Á betűábra között ismét adekvációs viszony mutatkozik. Bár a háromszöges betűalak helyzete itt sem teljesen a hullámképnek megfelelő, mivel az A betűábra nem a szöget átkötő szárával áll rá merőlegesen a haladás irányára hogy ezzel jelezze kezdeti szakaszának meredek kiugrását s vele együtt effektivitását.

Az viszont a geometriából eléggé ismert, hogy a síknak, mely szerintünk az a hang természetes kifejeződése, legegyszerűbb jele a háromszög, persze a szögek szárain túlnyúló lábak cifrázata nélkül is. De ezt a hangnak megfelelő betűn is fölösleges kibővítésnek mondhatjuk, mint pl. az 1 hang nagybetűjének (L) sarkas