Irodalmi Szemle, 1996

1996/6 - NYELV ÉS LÉLEK - Balla Zoltán: A fonetikai vizsgálatok írástörténeti jelentősége

A fonetikai vizsgálatok írástörténeti jelentősége hanghullámok kvantitatív jellegű, számadatos elemzésére irányítják, többnyire mellőzve a hangok minőségi tennészetű alaki értékeinek kutatását.

De nemcsak Magdics Kláránál szűkült így be a hangok kutatása, hanem a csehek kiváló experimentális fonetikusának, B. Hála profeszomak munkásságában is, aki könyveiben ama meggyőződését fejezte ki, hogy az. artikulációs műveleteknek -— legalábbis a magánhangzók esetében — más célja nincs is, minthogy ezek között megkülönböztethető frekvenciaeltéréseket hozzon létre. De idézzük A magánhangzók akusztikai lényegéről írt munkáját, ahol a különféle régebbi hangregisztráló eljárások tökéletlenségeire mutat rá, s a következőket írja: "Ez azért történhetett meg, mivel a magánhangzók lényeges rezonanciái itt is megőrződtek. S ez abból következik, hogy mindazon rezonanciáknak, melyeket ma oly tökéletes módszerekkel nyerünk, amilyen pl. a jó oszciUográfia, nem kell a magánhangzókban szükségesnek lenniük. Továbbiakban azt is meg kell fontolni, hogy a magánhangzók akusztikai lényege nem is lehet tulajdonképp túl összetett, már abból az egyszerű okból kifolyóan sem, mivel a magánhangzók kimondásánál a mi egyedüli szándékunk (a fonológusok szerint) különféle köbtartalmú szájüregek előállítása." De a hasonló elgondolásoktól vezérelve próbálták a többi pozitivista hangkutatók is vizsgálni a beszédhangok "akusztikai" lényegét vagy szerkezetét.

Meg szokták ugyan említeni az experimentális kutatók is, hogy "a rezonanciák helyeit a hangképző üregek nagysága és alakja határozza meg" {A magyar magánhangzók akusztikai szerkezete, Tamóczy Tamás, Budapest 1941). de ez utóbbi alaki jegyek meghatározása iránt bizony mindenütt kevés érdeklődés mutatkozik.

De nem akarunk mi itt a fonologizált nyelvészetnek sem fiziológiai, sem akusztikai egyoldalúságaival kimerítőbben foglalkozni, hanem ehelyett csupán egy vonatkozásban igyekszünk rámutatni arra, hogy a pontosabb és főleg szintetikusabb jellegű kutatások (melyek a hangoknak minőségi adottságait, határozmányait geometrikus pontossággal meg tudják ragadni) mennyivel eredményesebben járulhatnak hozzá nemcsak az írás vizuális-optikai problémájának és történelmi kialkulásának megvilágításához, hanem az egész nyelvészet, sőt logika átorientálódásához is.

Nálunk kevi en tudják, hogy az írás és ennek hangjegyes kialakulása milyen összetett problematikát rejt magában. Azt is kevesen tudják, hogy még néhány évtizeddel ezelőtt a hétköznapi gyakorlat a beszédhangot és betűjét szinte egy dolognak tekintette, mert köztük szoros, természetes kapcsolatot érzett. Persze inkább beidegződés alapján, mint mélyebb logikai megfontolásokból következően. Ámde aki egyaránt alaposabban ismeri a fonetika és az írás történeti fejlődését. az