Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - NYELV ÉS LÉLEK - Balla Zoltán: A fonetikai vizsgálatok írástörténeti jelentősége
nyelv és lélek BALLA ZOLTÁN A fonetikai vizsgálatok írástörténti jelentősége A ma pozitivista irányba haladó fonológia a régebbi nyelvészet évezredes módszereitől eltérően a hangoknak önmagukban vett akusztikai értékei, határozmányai nem túlságosan érdeklik, mivel a hangoknak csupán konvencionális jelentést megkülönböztető, "oppozíciós funkciót" tulajdonít. De ebben a légkörben a nyelvészek szorosabb értelemben vett fonetikai érdeklődése azért is csökken, mert azt hiszik, hogy a fiziológusok illetékességi köréből átvett organogenetikus (képzőszervi keletkezésű) megállapítások már mind véglegesek és helyesek, amelyekre ők nyugodtan támaszkodhatnak, és továbbépíthetik azokat. Jól tükrözi e meggyőződéseket a Révai Lexikon XVI. kötetének 587. oldala, ahol is ezt olvashatjuk: A modern nyelvtudomány legbiztosabb alapja a hangoknak pontos megfigyelése." És ezzel a szerző nyilván az organogenetikus megfigyelésekre s megállapításokra célzott, mivel századunk ele jén az akusztikai érdeklődésű eszközfonetika eredményeivel nyelvészeink még nemigen tudtak mit kezdeni. Hiszen pl. a szlovák hangok spektografikus elemzését 1968-ban elvégző A. V. Iszacsenko is ezt írja részletes munkájának zárószavában: "Naiv dolog lenne azt vélni, hogy ama fizikális jelenségek elemzése, melyekben az. emberi nyelv objektiválódik, egyenesvonalú és egyértelmű feleletet tud adni az. összetett fonematikus folyamat dekódolására. " (Spektografická analýza slovenských hlások, Bratislava 255. o.) Es ezért fel is ad ja a szlovák hangok, illetve fonémák akusztikai alapokról való klasszifikálásának elvét, az organogenetikus felosztásokkal szemben. Akik pedig az akusztika fizikai vívmányaként a hangokat — fonémákat mégis közvetlenebb optikai regiszlrátumaik alapján próbálják vizsgálni és kiértékelni, miként tette ezt pl. Magdics Klára A magyar beszédhangok akusztikai szerkezete c. munkájában (Budapest 1956) figyelmüket csaknem kizárólagosan a
