Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - Kántor Lajos: A költők szeretnek tanulni
Lajost is a sáncon — és nem a rácsokon — belüliként lehetett említeni, méltatni.) Külön nem tértem ki az egyes felolvasókra, ám kevéssel későbbi jegyzeteimben — valamikor 1958 elejéről — azt olvasom a Zúzmarás tavasz című Szilágyi-vers kapcsán, hogy sokszor úgy érezzük verseiből, mintha körös-körül minden zúzmarás tavasz volna, amelyben csak a szerelem ragyogtatja fel a napot, felejti el a fagyos telet. Olyan konfliktusra, mint a szatmári középiskolában, a kolozsvári egyetemi évek alatt végül is nem került sor Szisz s a világi hatalmasságok között. Tanáraival is csak részben, minthogy Szilágyi Domokos tehetsége, költői elhivatottsága már nem volt titok, s nemigen akarta senki magára venni a horgerantali terhet. Szisz persze tanult, mindvégig tanult — tanulta azt, a szó szoros értelmében egy életen át, amire költészetének szüksége volt. Mi sem jellemzőbb erre, núnt a nyelvek iránti rendkívüli érdeklődése. A legotthonosabban az angolban mozgott, nehéz irodalmi szövegeket fordított magyarra — és angol nyelvű versek írásával is megpróbálkozott. (A Dániel Spinster név alatt írottak küzül a Grammar I címűben ilyen sorokat olvasunk: "Nyelvtan itt többé nem segít / Mindnyájunkat többé- kevésbé föld temet / Az idő minden dolgaiba temettem magúm / Es minden dolgok idejébe / Es minden nyelvtani időbe.” — A Spinster-verseket Ritoók János fordította magyarra a Korunk 1978. februári számában.) Bensőséges kapcsolatát az angol nyelvvel az is mutatja, hogy levelezését Lendvay (Szemlér) Évával, aki 1960—61-ben az Utunk szerkesztője volt (és ugyancsak egy évvel járt Szisz fölött a magyar szakon), nagyobbrészt angolul folytatta, Másfél évtizeddel később, Majtényi Erikékkel tett nyugati és észak-európai útját követően (lásd útijegyzetét: A Volgu nyugaton), házi használatú szószedet összeállításba kezdett, hat nyelven: norvégül, svédül, angolul, franciául, németül és oroszul állította sorba a szavakat (ilyeneket: igen, mondta stb.). Irodalomtörténeti tanulmányai sem értek véget az egyetemi évekkel. Szilágyi Domokos költészetének ismerői természetesnek vehetik a költő érdeklődését nagy világirodalmi rokona, őse, az amerikai-angol T. S. Eliot iránt (tanulmányt írt róla 1968-ban, majd egy bukaresti magyar nyelvű vers válogatás szövegösszehasonlítását végezte el, és jegyzeteket írt e kiadáshoz); azon viszont már sokan megütköztek, hogy az 1969-es évfordulón cikket írt az Ady-vallás hívei ellen. Noha hangsúlyozta: "szó sincs arról, amiről a költő halála után tíz. évvel, az. Ady-revízió idején volt: senki sem karja nem is tudná Ady Endrét kitoloncolni a magyar irodalomból", ő főként a fiatalok eltávolodását igyekezett jelezni Ady Endre lírájától, vagyis a jelen szempontjából mondott költői ítéletet — a heves, részben irodalomtörténészi válaszok, támadások nem maradtak el. Akkor Szilágyi Domokos "még egyszer" összefoglalta érveit, tisztázta szándékát: "Ady korszakos nagyságát nem tagadtam. A mai magyar költészet elképzelhetetlen anélkül, amivé Kántor Lajos
