Irodalmi Szemle, 1996

1996/6 - Kántor Lajos: A költők szeretnek tanulni

Kántor Lajos

Szisz otthonról — Nagysoinkútról, Magyarláposról, Batizról (a református lelkész apa szolgálati helyeiről) — hozta magával az ötvenes években még erőteljesen őrzött ős-tiszteletet, noha már bizonyos iróniával tett eleget a családi elvárásoknak. A nyolc Szilágyi-gyerek egyike, a közvetlenül Domokos előtt született Béla 1987 márciusában hozzám írt levelében a testvéri emlékek közt említi a következő kis epizódot: "Édesanyánk mindig kikérdezte tőlünk osztály- és évfolyamtársainakt. Ilyenkor mindig akadt olyan, akitől meg kellett kérdeznünk, hogy ki az. anyja vagy apja, mert ha így vagy úgy hívják, akkor rokonunk vagy ismerősünk. Domi 1955-ben került fel a Bolyaira, s az. első ilyen jellegű kikérdezéskor megállapította, hogy az egész felesleges, mert nekünk Erdély fele rokonunk, másik fele pedig ismerősünk. " A családi büszkeség nyilván az anyai ágnak szólt, korántsem alaptalanul, hiszen a szemerjai Szász családban — miként a máig őrzött leszármazási táblázat mutatja — számos egyetemi és kollégiumi tanár, több református püspök, költő, műfordító volt (közülük a leghíresebb: Szász Károly — Arany János és Gyulai Pál barátja). A Mentővich és Parádi név pedig a Szilágyi Károlyné sz. Szász Judit költő fia számára ugyancsak a felmenőket jelentette. Én ugyan nem találkoztam Szisz írásai között olyannal, ahol a családi ősökkel dicsekedne, az édesanya viszont a géneket különösen hangsúlyozza egy 1987 áprilisában befejezett emlékezésében. A tizenegy sűrűn gépelt oldalt kitevő szöveg bevezetőjében egyszerre kapok elismerést és szemrehányást, amennyiben az anyai ítélet szerint "Kántor Lajos »A költő életeU címen egy nagyon értékes könyvet jelentetett meg, mely Szilágyi Domokos életéről sok értékes adatot közöl. Meghallgatta barátait, élettársait, felkutatta nyomtatásban meg nem jelent írásait. Nyomon kísérte tehetségének kibontakozását és életének tragikus fordulatát. Csak egy dolgot felejtett el. Nem vette figyelembe, hogy él az. édesanyja, aki fiát legjobban ismerte, élnek test\'érei, akik között felnőtt, és akik mellett jelleme kiformálódott, és azt sem vette figyelembe, hogy a kiterjedt rokonság tudatában élnek azok az. ősök, akiktől tehetségét vagy gyöngeségét örökölte. Ezért érzem szükségesnek én, az édesanya, akár a jelen, akár a jövő számára írásba foglalni mindazt, amiről csak a család tudhat." (Az emlékező szöveg tudomásom szerint mindmáig nem jelent meg nyomtatásban, A költő életei bővített kiadásában lett volna helye, erre azonban a Kriterion már nem vállalkozott. így a testvérek és

Gyarapodott-e az ősöktől reád-hngyott vagyon? Emberi válasz nem lehet se igenlés, se vád: Beszél heli/etted az idő, amely fiad és unokád szívében csírázik tovább.