Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - Kántor Lajos: A költők szeretnek tanulni
A költők szeretnek tanulni (Szilágyi Domokos halálának 20. évfordulóján) Az 1996-os év bőven kínál alkalmat történelmi emlékezésekre. Kár volna, ha közöttük elsikkadna az erdélyi magyar líra kiemelkedő egyéniségének, Szilágyi Domokosnak a halálévfordulója. Szilágyi Domokos emlékét ugyan —- meggyőződésem szerint — nem kell ébreszteni, költészete nem merült feledésbe az elmúlt húsz évben; irodalmi divatok jöttek-mentek, az ő lírája által képviselt eszmeipoétikai érték mindezenközben maradandónak bizonyult. Mégis, amikor a romániai magyar irodalomban bizonyos átredeződések mennek végbe, amikor örvendetesen nagy számban jelentkeznek tehetséges fiatalok, hasznos felidézni egy letűnt (?!) kor kiváló újítóját és szintézisteremtőjét. Néhány évvel ezelőtt, 1990-ben, a bukaresti Kriterion Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot az első könyv Szilágyi Domokosról, Szilágyi lírai létértelmezéséről, Cs. Gyíinesi Évától, Alom és értelem cím alatt. Cs. Gyímesi elemzésében a Forrás első nemzedékének költője a posztmodern előfutárának minősül. Az itt következő Szilágyi-értelmezés szerzője más utat követ — a pálya néhány szakaszának kortársi emlékeit s a Szilágyi Domokos-i rnvek tanulságait igyekszik összekapcsolni. Talán ma is érdemes figyelni arra, hogy a Búcsú u trópusoktól költőjének felfogásában modernség és újítás nem jeleni szükségszerűen elfordulást núndenféle hagyománytól. S a jó költő — régen ezt a papokra mondták — holtig tanul. Éppen ezért lehet tanulni tőle. Te vagy minden ősöd és unokád... A Szabó 1 írinctől vett mottó második sorát Szilágyi Domokos saját verssoraként ismeri el (a felkiáltójelet három pontra váltva) a Batizon. a szülői házban kelt, 1958-as névnapi köszöntőben, amely — a számos anyavers után — az apát szólítja meg. Az utolsó szakasz a "Te vagy minden ősöd és unokád..." én-központúságát így ellenpontozza (egészíti ki. magyarázza):
