Irodalmi Szemle, 1996

1996/1 - Gion Nándor: Az üzbégek élni fognak

— Nem vagyok már külföldi állampolgár — mondta Marina haragosan.

— Nyelvet váltottam, és új hazát választottam. A Szovjetuniót utálom, Oroszországot viszont szeretem. Őseim orosz nemesek voltak. Sokat szenvedtem emiatt.

— Beszéljen akkor Oroszországról — sóhajtotta M. H. J.

Marina is kihörpintette kávéját, ettől valamelyest megnyugodott, ismét kedvesen mosolygott, és azt mondta:

— Oroszországban minden nagy. Nagyok az emberek, nagyok ahegyek, nagyok a folyók, nagy az. ország...

—Tényleg nagy az ország — mondta M. H. J. — Megnéztem a térképen. A nagy emberekről viszont semmit sem tudok. Erről szeretnék hallani valami közelebbit.

— Csodálkozzon rá országunk nagyságára. Ámuldozzon. Az orosz embereknek ez kell. Ha a nagyságukat hangoztatja, mindjárt a szívükbe zárják, amint ezt maga is tette mindeféle feslett nőkkel.

— Ámuldozni fogok — ígérte M. H. J. — De én az életemben nem csupán feslett nőkkel találkoztam. Tisztességes nők is sokszor voltak kedvesek hozzám, és én azóta is hálával gondolok rájuk. Magának is nagyon hálás vagyok.

— Nézze meg Moszkvát és Leningrádot — utasította Marina. — Ismerje meg az orosz embereket. Az orosz emberek lelkét.

— Máris elkezdhetném a/, orosz lélek tanulmányozását — próbálkozott elszántan M. H. J., de Marina nem hagyta magát kizökkenteni a hivatalos vonalból.

— A déli köztársaságokba ne menjen. Ne menjen Kazahsztánba, Üzbegisztánba vagy Azerbejdzsánba. Ott gonosz emberek élnek. Törökök, akik gyűlölik az oroszokat.

A csalogány elhallgatott, mert lejárt a lemez, Marina kérdőn nézett M. H. J-re, ő pedig a/.t javasolta, hogy hallgassák meg újra a holland ligetek madarát. Marina készségesen visszahelyezte a gramofon tűjét a lemez eleiére, és sanyaiú gyermekkoráról kezdett mesélni, amit M. H. J. bátorításként értelmezett, és amikor Marina odáig ért, hogy származása miatt nem vették fel az egyetemre, megsimogatta az orosz fiatalasszony térdét. Az asszony nyomban felugrott, és a továbbiakban tisztes távolságban keringett M. H. J. körül, keringés közben mesélte el, hogy kénytelen volt pincérnőként dolgozni egy kétes hírű moszkvai mulatóban, de Branko Budzsarov törvényszéki bíró elhozta onnan, és ő itt majdnem tökéletesen boldog; a/ (>rosz emberek ugyan hiányoznak neki, de Jugoszláviában is érzi az egyetemes szláv lélek rezdüléseit, és tulajdonképpen otthon érzi magát.

(lion Nándor