Irodalmi Szemle, 1996

1996/6 - JAK-vitadélután Pozsonyban - Irodalom és erotika

J AK- vi ladél után Pozsonyban

Mészáros András: A kérdés ezek után már csak az lehet, hogy elképzelhető-e a női nyelv mint olyan. Van-e ahhoz női nyelv, hogy Phillis meglovagolja Arisztotelészt, hogy a nő többé-kevésbé mindig legyűri a "szerencsétlen" férfit, azaz a szerelem mindig legyőzi az emberi értelmet, a racionalitást. A női nyelvnek racionális eszközökkel kellene megragadnia azt a valamit, ami önmagában nem racionális. Pontosabban: van benne racionalitás, de az nem olyasmi, amit az ember talált ki. Nem lehet logikai formulákba gyömöszölni, olyan valami az, ami a formulákon mindig túcsordul. De talán éppen ez a "túlcsordulás" az irodalom.

Pokstaller Lívia: S az is kérdés, hogy amit mi itt "női nyelvként" akarunk meghatározni, vajon nem azonos-c az irodalom vagy legalábbis a költészet mindenkori nyelvével. Hisz a költészet nyelve is a titkot, a megfogalmazhi tatlant célozza meg. Én személy szerint nem hiszek a "női nyelv" lehetőségében. Női erotika persze létezik, de csak a férfierotika viszonylatában (mint ahogy a férfierotika is csak a női erotika vontkozásrendszerében az, ami!), s az erotika nyelve csak ennek a viszonylatnak a nyelve lehet, s nem külön-külön valamiféle férfi és női erotikus prekoncepció nyelve. A nyelv kijátszásának a módját tehát valószínűleg máshol kell keresnünk.

Szilasi László: Biztosan ismerik az injektoros autókon a bagzó nyulakat ábrázoló jelzést. Engem ez az embléma mindig nagyon érdekelt. Az ilyen nyulak ugyanis híresen gyorsak. A fontos pedig számunkra ez esetben ebből a jelzésből az a jelentés, hogy a gyors az állati, az állat gyors beteljesülésre tör. S ha ez így van, akkor az erotika valami olyasmi, ami halasztódik. A nyelv pedig ennek a halasztódásnak az eszköze. Sőt talán egyenesen tárgya.

Mészáros András: En ezzel a "halasztódással” kapcsolatba hoznám az "utazásnak" azt a fogalmát is, amely az irodalomban és filozófiában gyakran megjelenik, sőt azt hiszem, az egzisztencialista filozófia is alapvető fogalomként kezelte. Eszerint nem a célbaérés, hanem az útonlevés a fontos; ez Krűdynak is alapvető témája. Weininger tesz egy megjegyzést Kantra: Ugyan már, Kant, ő akar beszélni a szerelemről, amikor életében soha nem dugta ki az orrát Königsbergből, soha nem utazott? — Aki nem tudja, mi az utazás, az nem tudja, mi a szerelem. Talán meg kéne írni az utazás metafizikáját, és akkor eljutnánk a szerelem metafizikájához is. A cseh irodalomban gyakran megfogalmazódik ez a téma. Josef Capeknek van egy kisregénye, amelynek az a címe hogy a Sánta vándor, cselekménye pedig a vándor reflexiói az őt körülvevő világra. Ott fogalmazódik meg