Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - JAK-vitadélután Pozsonyban - Irodalom és erotika
Irodalom és erotika valami, ami aztán sokkal később Kunderánál teljesedik egészen szentenciaszerűvé: Az utas az, aki a legrövidebb idő alatt célba akar érni, olyan valaki, aki ismeri nemcsak az A, hanem a B pontot is. A vándor pedig az, aki csak az utat ismeri. A vándor tehát a halasztódás metaforája is lehetne. S az ember tulajdonképpen mindig vándor, az utat cizellálgatja, pontosítja; nem mellékes számára persze a végpont sem, de nem az a legfontosabb. A szexualitás történetéből olyan szektákról is tudunk, amelyeknek éppen a "végpont" elhalasztása volt a céljuk. Átölelni egymást, vagy pusztán egymás mellett lenni, de nemcsak fizikailag, hiszen van a szimultaneitásnak egy olyan értelmezése is, hogy akkor is egymás mellett vagyunk, ha különböző időben élünk — az erotika vándorának mindez legalább annyira fontos, mint az egyesülés aktusa. Pokstaller Lívia: Nagyon sok válasz elhangzott itt a feltett és felmerülő kérdésekre, de úgy érzem, igazában csak a kérdéseket sikerült finomítanunk. A válaszaink azt bizonyítják, amit már azelőtt is valószínűleg tudtunk. Nevezetesen, hogy az erotika kérdései éppen úgy csak körbejárhatok, mint maga az emberi létezés, amivel ezek a kérdések közvetlen összefüggnek. Az erotika az életünk, s így az irodalmunk egyik legszebb titka. Köszönöm a vitában való részvételüket.
