Irodalmi Szemle, 1996

1996/6 - JAK-vitadélután Pozsonyban - Irodalom és erotika

J AK-vitadél után ľo/.sonybau erotika háttérbe szorul. Az erotika megköveteli a játéksságot, a "mintha" komolytalanságát, két- és többértelműség nélkül nines erotika.

S ezek után azt kell mondanom, hogy a mai magyar irodalom mégiscsak prűd.

Balázs Attila: Attól is függ persze, hogy mihez viszonyítjuk. De hát én például a volt Jugoszláviából származom, s úgy látom, hogy az ú jabb szerb, horvát, szlovén irodalomhoz viszonyítva is. Ha összehasonlítom, mondjuk, Toldi Miklóst és a délszláv irodalmakban jelenlevő hasonló figurákat, azok bizony szó szerint "tökösebbek", valahogy a szexualitásukkal együtt húsvérebbek. A Toldiban ott van, ugye, a malomkő, amelynek a közepén lyuk van. Na most ez a tárgy a délszláv irodalmakban azonnal gellert kapna, szimbólummá válna.

A délszláv irodalmak háború utáni nyíltsága persze annak köszönhető, hogy az ország kivált a szocialista tömbből, s így erősebben ki volt téve a világirodalmi hatásoknak, illetve fokozottabb mértékben befogadta azokat. Már gyerekkoromban találkoztam azzal az erotikus sorozattal, amelyben De Sade márki, Anai’s Nynn, Henry Miller prózája, Batailles filozófiája és m

ások erotikus művei megjelentek. Ez a hullám a háború ellenére még ma is tart, s a délszláv irodalmak ilyen viszonylatban még a fordításirodalmat tekintve is sokkal jobb helyzetben vannak, mint a magyar irodalom.

Pokstaller Lívia: Térjünk hát vissza a magyar irodalomhoz. Ha szemérmessége ennyire egyértelmű, akkor valószínűleg e szemérmesség magyarázata sem különösebben bonyolult. Mi lehet tehát az oka az irodalmi prüdériánknak? Talán a társadalmi-ideológiai-erkölcsi tabuk túlságos tisztelete, vagy inkább a kifejezéseinkkel, szókincsünkkel, beszédmódunkkal van baj?

Csehv Zoltán: Az okok egyike éppen a/ a radikális törés lehet, amely azún. régi magyar irodalom és a 19. századi írásbeliségünk között húzódik. Hasonlítsük csak össze Balassi, Gyöngyösi, Amadé vagy l'aludi Ferenc líráját Kölcsey szerelmi költészetének "fentebb stíl jével"! Bornemisza Péter nyers "mélylélektani" erotikáját, Göngyösi barokkos kétértelműségeit, A- madé rokokós pikantériáját szándékosan hallgatták agyon a/ irodalom- történészeink. Madách Gáspár híre versének, a Balassa János éneke solymocskújárul címűnek az erotikumát is megpróbálta elfedni az irodalomtörténet, végül Gerézdy Rábán rántotta le a leplet a költemény valódi természetéről — 350 évvel a vers születése után. S a régi magyar irodalom ma is mostohagyereke a szakmának, nem szívesen nyúlunk hozzá. Talán a