Irodalmi Szemle, 1996

1996/6 - Marafkó László: A város borzongása

A város borzongása

A folyó tükrét megcsendíti a reggel cimbalomütője.

A város borzongása vagyok.

Miért a fölfele, s miért nem az alá? Miért nem a zsíros föld alá, ahova deszkaként majd becsúsztatnak?

Mint rongybábut magára húz a képzelet.

Sűrű a nappal, nem oldódik lel az érdektelenségek hígítójában.

Tályogos tűzfal. Kgy lány lakott itt. Megkeresni nincs miért, megkeresni bármit is hiábavaló.

Immár minden belül történik.

Újra állni a sarkon, a hóesésben, félóránál is tovább, pedig a lány nem jön el, már soha nem jön el, csak az ifjúság eltúló lélegzete áramlik vissza.

A kocsma helye, ahol négy muskétás fröccsözött. Az egyik idejekorán meghalt, kötélre ítélte cinmagát. Kettő elpuskázta az életéi. A negyedik itt bolyong. A söntés helye mint kivájt fog az utca állkapcsában. Kötélen leng a lámpasor.

November ront a nyárutóba, csattog a toga.

Viháncolt itt az a négy, míg a hóhér munkált a városszéli börtönben. Azt kívánnák, 195^-et utólag láttamozd.

Mintha egy tárna készülne bennem, valami maga előtt váj, maga mögött omlaszt, megáll jt mondanék, de vaksüket, s mire napvilágra jutna, robajlása betemet.

Telített délután. Kicsapódik az alkonyat. Kljő az arc nélküli.