Irodalmi Szemle, 1996

1996/6 - Csehy Zoltán: ”Exegi monumentum...”; Kontakionmorzsák (versek)

"Exegi monumentum...11

Szétgurultak a zsemlyearc ú csöndek, de az ég langyosodó sara bál aligha szabadulnak. A jakon be értek mind a levélnyi lel

kék. Táskám beleit kiford ílom: kődarabok, mintha egy köjx'ös em léktnií torz maradékkelegét cijx'l nem tízóraiképpen. Egy

pékinas mosolyát után zom önző zavaromból szabadulni vái gyón, a gömbök után kapva—kapkodva a sár felé, a magasba. Köz

botrány! Minden egyes követ önmagomba rakok vissza. A táska így most benyelheti pajzánul a zsemlyearc ú csöndek puha ízét.

Kontakionmorzsák

(Kelt Bizáncban, Nagy Szcnl Vazul idejében)

az 1. oikoszból

A szeme/énye: nap a holddal egybeégve s kabátja a rég kifordított ég.