Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - Csehy Zoltán: ”Exegi monumentum...”; Kontakionmorzsák (versek)
________________________________________________________Csehy Zoltán Mária: angyaltollal bélelt fészek! Mária: meddő világba nyíló mandragora! Halld meg, fül, a kolostor szőrős falából kisziszeg annyi pokol! A tapintás ujjunk hegyébe zarándokol, sebbe, virágba térdel. a 2. oikoszból Bort láttak dőlni öt meleg sebből szürcsölték lassan és bölcsebbek lettek törékeny kehely szárnyas embereknek: légben kifőtt csontkoponya. Örvendj, ó, tenger a rózsák szirmaiban, Örvendj, ó, gyümölcs, megunt csontok köntöse! Örvendj, szeplőtlenséff. mert tiéd, ami szédítő és bátor. Örvendj, halál, hogy kifordulsz a szentháromságból. a 3. oikoszból gézek lassan letekerve halhatatlan kövek berke lehalkítva: fű, folyó üdvözlégy Mária reménnyel teljes ékkő szentlélek ingerlő csiklaja szól az Ige nincsen szája nincsen kaija nincsen lába dói az Ige, csupa mag napon és éjjelen egyszerre innen és túl átnő a háládon és testet ölt az Vr csontok és mosolyok adósa
