Irodalmi Szemle, 1996

1996/1 - Gion Nándor: Az üzbégek élni fognak

irodalmi folyóiratokban lapozgatott, mert fő feladata tulajdonképpen amolyan cenzori munka volt, amit ő lelkiismeretesen és több nyelven végzett minden hónap utolsó napjaiban és éjszakáiban, miközben a csalogány otthonában másoknak dalolt; most például felesége a hosszú útra készülődő írónak főzte a kávét, és már hozta is a gőzölgő italt három vékony vörösréz láncon függő sárgaréz tálcán. Vidáman jött ele a konyhából, a tálcát hanyagul majdnem a térdéig lógatta, M. H. J. attól tartott, hogy az imbolygó csészék a padlóra potyognak, és kiömlik a frissen főzött kávé. Marina mintha kitalálta volna vendége gondolatait, szélesen elmosolyodott, és hirtelen megpörgette a levegőben a sárgaréz tálcát. Többször egymás után.

— Mi a jóistent csinál? — ugrott fel a fotelből M. H. J. A fejére loccsan a forró kávé. Vagy a keblére.

Marina nevetve rázta a fejét.

— Maga nem tanult fizikát? Sohasem hallott a centrifugális és a centripetális erőről? Isztambulban minden valamirevaló kifőzdében így hozzák a turisták elé a kávét és a teát. A turisták ugyanúgy rémüldöznek, mint most maga, de azért tetszik nekik a mutatvány.

A tálcát az asztalra csúsztatta, M. H. J. visszaült a fotelbe, a fizika törvényein gondolkodott, és megkérdezte:

— Mikor járt Isztambulban?

— Gyakran járok oda — mondta Marina. — Bevásárolni. Ezt a tálcát is onnan hoztam. Legutóbb vettem magamnak egy szép kecskebőr ruhát is. Megmutassam?

— Természetesen — mondta M. H. J., és miután már megbékélt a fizika törvényeivel, gyorsan hozzáfűzte. — Vegye fel. Szeretném, ha itt öltözne át előttem. Én békésen szürcsölgetném a törökkávét és az orosz vodkát, és csak a szememet meresztgetném.

— Ez igen illetlen beszéd — mondta megróvóan Marina. — Mit képzel maga rólam?

— Sietnem kell — mentegetőzött M. H. J. — A férje bármikor hazajöhet. Az írók mostanság nagyon óvatosan fogalmaznak, gyorsan átlapozhatja a folyóiratokat.

— Maga nyilvánvalóan megveti a nőket — mondta Marina, és már egyáltalán nem mosolygott.

— Tisztelem és szeretem a nőket — mondta M. H. J. — Sokukat a szívembe zártam, némelyikükről írtam is, nagyon szépen és elismerően.

— Rólam ne írjon — mondta fagyosan Marina, és már nem akarta megmutatni kecskebőr ruháját.

Gion Nándor