Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - Gál Sándor: az erószi más; esti vers mái dúsban; a másik; miközben (versek)
a másik ezemyi-egy közül a másik az aki kívülről rád figyel aki éjszakák csendjén át követ valós árny födetlen test éke ahogy alámenti és semmi idő és semmi széllebhenés nem hűsíti meglehet a magány vetülete a visszafelé-mozgás kétség s a kérdés hogy mi a való hogy az egész megérinthető-e benned s elérhetőe általad az a más i k mint ostorsuhintás mint sziszegő kígyónesz határ két döbbenet között vagy mint a bicskaél villanása ily gyilok lehet itt s odaát e gomolygó sejtés bizonytalan ktkllő hidegében és nincs többé választható föld és nincs többé választható ég miközben a másik oldal fekete fény akárha alkonyat csendje s íve is oly emelkedő mint holdsugáré estelente s a mozdulatlan egy-egész mely lám kiiíszik önmagából az árny s maga az árny vető jéghideg szavak fonatából látni ott s talán érezni is a porladó test vak magányát s a kétkedést e csőd felett miközben a gödröt behányják (iái Sándor
