Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - Gál Sándor: az erószi más; esti vers mái dúsban; a másik; miközben (versek)
az erószi más ahogy itt készülődik a semmi építvén önmagái derűsen s próbálja a nem (léte) 7,őt emelni a végső célhoz hűen s láthatón e levélhullásban miközben összeszűkül a tér s egyesül az erószi másban a nincs-ben ami van noha nem él esti vers márciusban megint az eső kint s idebent a márciusi magány de régen is volt az a ríigyfakadás a ritkáis esőfátyol alatt a kettős zuhanás történelme a múzeumkert s világos között hány év és hány hálád mennyi ölelés némasága s a veszteségek keresztjei bércen síkon és a jeltelen gödrök az árokszéleken szerteszórt csontok ludlgatása s lám az eső megint szinte ugyanúgy s ugyanegy időben és már belülről zuhog s befelé a bordaívek gótikájóit veri a szívkamráik lángoló boltozatát hogy hallani a pusztulást hogy hallani mikor (Mlaben t meg {Hí t la nnak a történelem koszoráierei
