Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - Lászlóffy Csaba: Folytatásos őrizet
naplójában, A londoni pestisben arról ír, hogy "a félelem meg a rettegés a népet ezernyi gyarlóságba, ostobaságba és istentelenségbe kergette, bár mindezek elkövetéséhez éppenséggel nem volt szükség gonosz bujtogatásra. Jövendőmön dókhoz., szemfényvesztőkhöz és csillagjósokhoz, futkároztak, hogy megismerjék a jövőt..." (Nálunk egyébként a múlt kikövetkeztetéséhez alkalmaznak hasonló eljárásokat.) De lásd, az én történelmi beállítottságom: "ferde észjárásom" fordítva teszi fel a kérdést, mint ahogy te tetted fel az előbb. Vagyis: mit gondolsz, vajon már ott is?... — Mosolyogni egyiketeknek sem jut eszébe. — S azok példáján eltűnődve, akik kényszer és üldöztetések ellenére nemcsak megmaradtak, hanem önmaguk is maradtak, a történelemből igyekszem erőt meríteni egy majdani szerencsés fordulathoz." "Ha előre ki lehetne következtetni azt is, hogy mekkora kockázattal jár az ilyen..." — A. elharapja a mondatot, mert közben néhány elhanyagolt külsejű s tagadhatatlanul rossz szagot árasztó alak vonul el közvetlenül mellette egyetlen cingár, srácos képű milicista kíséretében. Az előbb még legénykedve lökdösték egymást a sínek között, cifrázták a nótát (az ötvenes évek egyik ócska slágerét), leitták magukat valahol. Ám az első szóra szinte katonás beidegződéssel, lógó fejjel indullak meg, megszeppenve pislangatván a terelésükhöz térdél, könyökét használó, kék tányérsapkás felé. "Az ilyen legénykedés — mondod A.-nak enyhe gúnnyal —, a hősi póz veszélye, ne félj, nem mindenkit fenyeget." "Elfogadom, hogy javíthatatlan különc vagy — mondja szépítőleg A. — Lehetséges, hogy azt is meg fogod érni, ami velünk történt..." "Ami nem történt. Eltaláltad." Bágyadt mosolyt küld feléd, mint aki belefáradt. De tévedtél. Fogja a táskáját, és megindul az aluljáróba. "Te valószínűleg nem voltál mindig ilyen — mondja szelíd megértéssel, mikor utoléred és elveszed tőle a táskát. — Bizonyára szép gyermekkorod volt." (), az a gyerekkor az ódon házak között! Hová menekíthetnéd a későbbi tapasztalás, a lelkismeret-furdalás elől? (Egy pillanatra szem elől veszted A.-t, siető emberekbe ütközöl.) A fiad arcát próbálod magad elé képzelni, de csak egy sötét alagutat látsz, amelyikbe a vonat visszahozhatatlan álmokkal és régi rejtelmekkel — mindennel, ami drága — vadul belerohan. "Hát az ő gyerekkoruk?! — dadogod A.-nak; most fut be a nemzetközi gyors. Jó lenne meghosszabbítani a képzelgést legalább... Európán és a Lászlóffy Csaba
