Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - Lászlóffy Csaba: Folytatásos őrizet
világon át, gondolod. Hangosan viszont azt mondod: — A fiaink földrajz es történelem ürügyén megtanulnak valami fanatikus hittel megírt, babonás ráolvasásszöveget — ahogy pókhálóval sebet gyógyítanak —, s többet aztán nem csapong a képzeletük." "Marad az örök rettegés — hallod A.-t, vagy csak inkább megkíséreled kikövetkeztetni szavait. — Minden szót, minden egyes lépést latolgatni! Mikor van idő egyáltalán a normális emberi gondolatokra és érzésekre, arra, hogy valaki a veszélyeztetettségén kívül egyébbel is törődhessen?! "Csupa kisember — rántja grimaszba arcodat a keserű gúny. — A te kollégáid, a gyermeked osztálytársainak szülei, meg mernél rá esküdni, hogy különbek.” Úgy állód el A. útját, mint aki várja, sőt ki akarja provokálni a megérdemelt pofont. "Az előbb elhamarkodottan épp olyasmit készültem mondani (szerencsére valami visszatartott: hátha fölösleges fájdalmat okozok vele — emeli rád bocsánatkérő tekintetét A. —, hogy nálatok még a részegek is mások. Az ital sem adja viss/a az emberek egyéniségét, bátorságát." "Mikor azt mondtam, hogy csupa kisember, én nem ezekre a csóró csavargókra gondoltam. — Valami veszett indulat vesz erőt rajtad, de most már mindegy. — Hanem a nagyembereinkre. A nagyembereitekre. A kalkuláció, az óvatosság, a kockázatnélküliség átül a tekintélyen, a kiválasztottak pózain, még a felhalmozott tudáson is." A markodba nyomja a virágcsokrot, és felkapaszkodik a vagonlépcsőkön. Ahogy beszívod az erős, tiszta illatot, úgy erősödik benned a megérzés, hogy egyelőre nem vár semmilyen meglepő fordulat. Az állomásfőnök néhány perc múlva karjával szabályosan jelezni fog, az expressz a megszokott késéssel elindul, s le, aki itt állsz mozdulatlanul ezen a szomorú peronon, tűnődve, majd egyre magabiztosabban lépkedsz a hazaidé vezető úton ma is, mint aki bízik benne, hogy házát nem fenyegeti alattomos patkányinvázió, s a történelem hétsinges szakállát ciháivá fölösleges (még) előráncigálni egy modernebb P.P.-történetet. Csak eső. Motozó szél. Hideg. S a hajnalt köhécseléssel fogadó kimerültség. Egyelőre. Kifehéredett felhők, halánték. Rőrfelület mögött megőrző sötétség. Némán görnyedsz a nap terhe alatt. Folytatásos őrizet 1988. IV. 10.
