Irodalmi Szemle, 1996

1996/6 - Lászlóffy Csaba: Folytatásos őrizet

I .ásy.lólfy Csaba

"De vajon nem amiatt tűnik olyan idegennek körülöttünk minden — folytatja nagyon halkan A. —, mivel a múltban élünk? A múlt bűvöletében... Egy kicsit most hazulról hozott aggodalommal beszélek."

Bólintasz; mennyi mindennek a pótszerével is beéri a tömeg, csak legyen! Román szájból hallottad évekkel ezelőtt: "Nincs több erdőnk?! Adjatok műanyag fogpiszkálót, bánom is én!"

Tornelli kapitány illendő formában csomagolt kérdésére, hogy mi fog történni Perényivel, Ófelsége megvonta a vállát a nyeregben, amiből azt is lehetett érteni, hogy: Bánom is én, akármi!

A vöröslő égbolt különös fényben csillogtatta meg Ferdinánd alakját. Meglehetősen mereven ülte meg a lovat, minden figyelmét a kezén tartott ölyvre összpontosította. Tornelli csatakos mellékösvényeken vezette almásszürke ménjét, igyekezett a király közelében maradni. Hátrapillantván látnia kellett, hogy a cifraöltözetű társaság kissé lemaradva követi vadászó urát. A lovak lába mintha ködpárában úszott volna.

"Felséged nem fogja megtagadni tőle a királyi kegyet — szólalt meg egy fél lóhosszal Ferdinánd mögött Tornelli, tudatában annak, hogy illetlenséget követ el, de most már mindegy. — A lehetőséget, hogy legalább védhesse magát."

Az idomított (ily v szeszélyesen verdesett szárnyával, de a király többszöri unszolására sem akart rámenni még a nyulakra sem. Ferdinánd bosszúsan lökte el magától az engedetlen madarat, mire a/ veszettül csípni, karmolni kezdte gazdáját. Ferdinánd felkiáltott, és rémülten emelte karját az orcája elé. A király köré sereglett udvaroncok elkapták, földhöz verték a madarat. A kavarodásban Tornelli kapitány vajmi keveset látott. A felségsértő ölyv végül fejére húzott sapkával megvakítva vergődött őfelsége színe előtt. A vadászok némán, feszesen álltak a meredeknek rugaszkodó erdő tövében, a magas fűben. Hallani lehetett, amint fejük fölött meg-megrezzen a sötétzöld lombsátor, s a fényárnyék határán megvillant egy riadt szalonka ezüstös szárnya.

Ferdinánd királynak még a segítségére siető udvaroncok készsége sem hozta vissza vadászókedvét. Felhős tekintettel ügetett tovább a sűrűben, s noha több ízben is tudomást vett még Tornclliről, s a fogva tartott magyar főúr ügye mintha teljesen kiment volna a fejéből.

Vagy talán égi jelnek tekintvén a történteket, az engedetlen madár karmának nyomai nem csupán a bőrén sajogtak