Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - Lászlóffy Csaba: Folytatásos őrizet
"A szálloda, úgy tudom, arra van — toipan meg A. — Még van öt percünk. Nem lehetne, mondjuk, errefelé menni, egy kis kerülővel?" Megindullak a Berde Mózes utca irányába. "Nem sokkal hosszabb az út — szólalsz meg. — Mindjárt ott vagyunk." "Gyűlölöm azt a szállodát!" — fakad ki A. Homlokán mintha izzadság- s nem esőcseppek gyöngyöznének, mint aki valamilyen nehéz munkától merült ki. De nem mondott le róla, hogy minél többet megtudjon rólatok. Ha udvariasan másfelé tereled a szót, csak bólint, hogy majd azután. Mit mesélhetnél neki hirtelen? Hogy ebben a világban minden olyan egyforma, a zűrzavar és a nyomorúság nem ismer kiválasztottakat és együgyűeket? S számon lehet-e kérni az emberektől — ne, nem a citoyen- tartást, de legalább — a látszatokra adó filiszter-öntudatot, ha kiveszett belőlük az élniakarás vágya? Közben valaki megszólít magyarul, és szipogva megkérdi, honnan indul a monostori autóbus/. "Hz a lélénk nénike hová utazik? " — kérdezi A. Hgy pillanatra fels/ikrázik agyadban a mesélőkedv. Állj meg, Vándor! Utó végre Erdély fővárosában vagy! Kolozsvár története pedig a te számodra is a kolozsmonostori templomvár építésével kezdődnék. Az apátságot I. Béla alapította a XI. század derekán. A hajdani templomnak, igaz, már csak a szentélye maradt meg eredeti épségében (az, ami ott áll a Kálvária dombon, már összevissza tákolt s nem a miénk). A te fiad két- három esztendős korában mégis milyen fürgén és boldogan szaladt föl a bükkerdő alján sűrűn beépített lakónegyed tömbházainak nyomasztó árnyékából arra a dombocskára. "Harangoznak Monostoron, / Isten, kegyelmes ostorom..." Az angyalriadtságú, bicegő, beteg Költő innen menekült a néptelen Kánya-tetőre — a halálba. "Sudár termettel, dús, veres hajjal, alig negyvenévesen léptem be a cellába, és kólikától legyengülten kínlódom, törődött testtel, kemény fekhelyemen. — A rab tekintete halált aszántan szalad végig szárközépig érő hófehér szakállán, melynek vége mintha már a kriptába lógna. — Féltél tőlem, Ferdinánd, megsúgták nekem. — Az egyenetlen falfelületet nézi, melyen különös ábrákat kell életre a sűrűsödő homály. — Ferenc fiamról, aki tíz évi sanyargattalás után megszökött a szpáhik s janicsárok hadából, csalárd lelkű udvaroncaid azt kezdték híresztelni, hogy a szultán megbízásából érkezik haza, hozzám Budára, a felmentő sereggel, holott még látni sem volt alkalmam annyi idő után. De a koholt hír mind mélyebbre Folytatásos őrizet
