Irodalmi Szemle, 1996

1996/6 - Edmund Hlatký: A fájó gyermek

A iájó gyermek

állapotokról, amelyek mostanában gyötrik, megint műveltségét fogja fitogtatni, filozofálni fog, és egy szót sem szól Tamariáról.

Kandaluész rajongva szerette feleségét, s szerelmében szentül hitte, hogy az ő felesége a világ legszebb asszonya. Minthogy erről meg volt győződve, testőre, Gügész — Daszkülosz fia — előtt, akit igen kedvelt s akivel legfontosabb titkait is mindig megosztotta, dicsekedve magasztalta felesége szépségét. Nem sok idő múltán Kandaluész, akire fenyegető sors várt, így szólt Gügészhez: Gügész, úgy érzem, nem hiszed el, amit feleségem szépségéről mondtam neked! Hanem mert általában a halandók kevésbé hisznek a fülüknek, mint a szemüknek, ejtsd szerét, hogy egyszer meztelenül láthasd. (Hérodotosz: A görög—perzsa háború)

Bolyongott a fiú, szomorú-fájdalmasan, gondolatlalanul. Tele volt limonádéval, s ő mégis szomjas volt. Tizenegy vagy tizenkét éves leheteti, dúlt benne a kamaszkor. Találkozott egy osztálytársával, akit az anyja bokszedzésre kényszerített, mert rajtakapta, hogy onanizál. A fiú árulása révén az osztályfőnöknő lefülelt egy egész csapat onanizáló srácot, akik ráadásul egymás között illetlenül is beszéltek a szexuális életről. Az ortodox katolikus osztályfőnöknő olyan botrányt csapott, hogy a fiúknak lángolt a fülük; tudatosították magukban szörnyű bűnüket, az onániával járó korai öregség veszélyét, szétesett a bandájuk, s az osztálytársnőikkel soha többé nem játszották el a Római lányt Alberto Moraviától.

Láttam anyámat meztelenül, mondja a fiú osztálytársának, és megy tovább. Ez a megjegyzés szereleméhes szívéből buggyant ki, mintha e- gyedül ez védhette volna meg az onanizálási botrány után, tudj’ isten, miért, fiúi becsületét. Nem tudta, hogyan született meg benne ez az elképzelés, nem tudta felmérni az ötlet mentő értékét sem, de azt érezte, hogy hamarabb kellett volna elsütnie ezt a poént, még a botrány kirobbanása előtt; az anyja meztelensége persze hazugság volt; az anyja testét sem a sötétben, amikor lefekvéshez készülődtek, sem a félhomályban, amikor az anyja munkába indult, s ő még szendergett, nem látta, csupán érezte. Úgy rémlett neki, az akvárium halainak szagában az anyja meztelenségének illatát is érzi —ezért nem tartotta hazugságnak, amit mondott. Végül is miért ne dicsekedhetne az osztálytársainak, miért ne adná tudtukra, nem számít neki a botrány? Érezte azonban, hogy amit mondott, az nem igazság, s nem is hazugság, sőt még csak nem is vágy, s a kérkedéshez sincs sok köze; hirtelen akaratossága, amellyel az osztálytársát lerohanta, magamagát is meglepte. De ez a látszólag kérkedő hazugság sem oltotta el szomjúságát, azt a különös,