Irodalmi Szemle, 1996

1996/5 - ÁRGUS - Csiki László: Önmagunktól való függetlenség

árgus

előtt a kristályos mondatok nyomán. Mintha nyomozás és tettenérés is egyszerre történne.

A történetszövés, időkezelés jellegzetes megoldásait erősíti nyelvezete, melyre a sűrítettség, tömörség, kihagyásosság — Thomka Beáta kife- jezésével: szikárság jellemző. Talán ez a vonása is szerepet játszik abban, hogy Mészöly a nagyepikai teljesség vonzásának ellenére is a kisformákban bontakozott ki igazán. Az elszántság és a megvalósulás (megvalósítás) közti feszültség így oldódik egyfajta mindent átható melankóliába: "A mesterség bánata. A szomorúság mestersége" — a- hogy az író nevezi.

Ez a szép reménytelenség azonban semmiképp se vegye el az Olvasó kedvét. A IIamisre gény izgalmas kaland és egyben térkéj) is Mészöly Miklós élet- művében/hez.

CSÍKI LÁSZLÓ

Önmagunktól való függetlenség

Papp Sándor Zsigmond: 72-es blues /hangulatok (Mentor Kiadó, Maros- vásárhely 1995)

Papp Sándor Zsigmond újságíró Nagyváradon. Születésének éve szerepel első könyvének címében. Ez ugyanis így hangzik: 72-es blues. Alcíme: hangulatok. Első mondata pedig: "Félek, ebből sem lesz. épkézláb történet, valamirevaló tanulság." Belátó és némiképp mégis provokáló indítás ez: mintha a cáfolatára várna.

Ezeknek a "hangulatoknak" majd mindegyik hőse a mesélővel egyidős.

Csellengők, illetve egyetemi hallgatók. Házibulik hősei. Vágyuk: "csinálni rulami életszagút. valami vissz.ahozhatat- lant".

Ifjonti vágyak ezek. és talán tárgytalanok. Mondhatni, önmagukra irányulnak, nem célra. Falán mert megvalósulásuknak se tere, se módja. Nincs mihez igazodni, és így lázadni sincs mi ellen. Az "öregek", a szülők korruptak vagy kopottak. Az utcakép se jobb. Marad a nő, a pia.

A beat-irodalom elfeledett világa, indulata kísért, kissé valószerűtlenül, Keletre szakadtam. Ugyanúgy megfordulnak a könyvben lázadók, alkalmi misztikusok, könnyű lányok, nehéz másnapok, öngyilkosjelöltek, frusztrált gyerekek, mint a hatvanas évek Amerikájában. De einitt keleten kisszerűek a tragédiák, még ha halálosak is. Ez a világ önkörén belül létezik — ezért is lehetnek azonos fontosságúak a tényei és a hangulatai. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a tények jelentéktelenek, ugyanakkor változatlanok; buta egyhangúságukat csak érzékelésük felfo- kozottsága vagy kuszasága bont ja meg.

Nem lehel véletlen tehát, hogy Papp Sándor Zsigmond történetei meglehetősen közhelyesek, a szereplőkkel e- gyütt, akikről ő maga mondja ki: "önmaguk! ól is függetlenek". Ezt hajdan elidegenedésnek nevezték és bőszen ostorozták is mindenféle diktatúrák: politikaiak és esztétikaiak egyaránt. Az "önmagutói való függetlenség" most a szabadság sorscsapásának vagy csapdájának hat. bénító szándéktalanság- nak.

A hangulatok viszont, a történetekkel ellentétben, mintegy azok helyett, a valóságra és a mesélőre