Irodalmi Szemle, 1996

1996/1 - Géczi János: Tölgyek könyve (részlet)

Addig meg vagy hazamennek, vagy segítenek a szomszédos építkezéseken.

Találnak maguknak elfoglaltságot.

Karesz tapogatja a falakat:

— Az enyém — suttogja és ragyog.

*

Karesz reggel a szomszéd építkezésen tárgyal néhány munkással. Két emberrel érkezik vissza a házához, a munkások gödröt ásnak.

*

Lste konténeres tölgyfa érkezik. A két munkás segíti a darut a tölgyfát a gödörbe helyezni. Aztán betemetik a gyökeret, és vödörszám hordják rá a vizet. Karesz is segít nekik.

*

— Hát ez nagyszerű! — ébred anyja hangjára Karesz. Fürdőnadrágot kap magára, és kiront a sátorból.

— Szevasz — csókolja homlokon Nóra! — járja körbe az épület falait. A taxi, amellyel Nóra följött, az árnyékban áll. A sofőr hátradönti az ülés

támláját, szemére húzza sapkáját, szunyókál.

— Ma hozzák a tetőfedő anyagokat — téblábol Karesz.

— Meghívsz a házavatóra? — nevet az anyja.

— Messze még az.

— Nem. Hddig volt nehéz. Majd meglátod, innen milyen könnyű.

— Jól vagy?

— Szóval dolgoztál. Pedig azt hittem, máséit nem keresel. Megsértődtél?

— Nem. És te?

— Végül is igazad volt. Nem fogok megváltozni. És szeretem is Bélát. Az apád, s már csak miattad is...

— Legalább ne mondd!

— Ez az igazság.

— Jó itt — váll témát a fiú.

— Mondták, alig van egy kis időd.

— Most lesz majd egy kis időm.

— Megvetted a vitorlát?

— Honnan tudod?

— Maritól. Nálam aludt. Sokat mesélt rólad.

— Abban se lehetett köszönet.

— Nézd, ezen túl kellett esned. Még mindig jobb, mintha egy olcsó ribanccal...

üéczi János