Irodalmi Szemle, 1996
1996/1 - Géczi János: Tölgyek könyve (részlet)
Tölgyek könyve Ekkor lép ki Ila a sátorból. Nóra megdermed — Te tudod, ki ez? — kérdi az anya. — Es csak ketten vagytok! — Persze. Apa barátnője volt. — Volt? Szóval már a tiéd? — csattan fel Nóra. — Átkozott ez a család! — fakad könnyekre. — De anya! — Semmi anya! Az apád nője! — szalad tébolyultan Nóra a taxihoz. Karesz meg sem próbálja visszatartani, hanem békésen kopácsolja a frissen ültetett tölgyfába a kezében szorongatott szöget. * lg v hát az időszámításom ezzel a nyárral kezdődött. Pontosabban: e nyár jegyzetével. A kidolgozásra nem maradt időm, elkezdődött a rendszerváltás, és az minden munkám tervét elsodorta. Magam is már, fontosabb dolgok közepében találtam magamat, s igyekeznem élve és felszínen maradni, így tehát nem írtam többet. Hiába ígértem volt tehát Galgóczi Erzsébetnek, úgy építem arnjd egyszer be prózafordulatait a csupasz magyar nyelvbe, hogy mindenki lássa, az őprózatudása hatott teám. Még tartozom a cím magyarázatával. Ha a jegyzet szövegtestéről leválasztja az. olvasó a nevemet, és zárójelbe tett szövegdarabot, megkapja a textus terjedelmét. Látható, akár egy tölgyfa, a kiterjedésemre, függetlenül attól, hogy már nem írok, és prózaírónak sem nevezném magamat, még mindig vigyázok. Egyébként pedig az ember mindig meghazudtolja magát. Ezt bizonyítja az is, hogy már 88521 karakternyi a dokumentum kiterjedése. Pontosabban: 88591 n, tehát valamennyivel több, mint két nyomdai ív.
