Irodalmi Szemle, 1996

1996/5 - Poszler György: Vég vagy Kezdet

Az Egy régi házra című vers mondja: "Gyári munka csörtetése hallik, / Hol hajdanid fegyver csattogott. /Szörnyű harcok büszke bajnokának / Unokája rőföt forgat ott." E világban — sugallja Madách lírája — eltűnt a költészet "bájtündére ", és áruvá lett a szerelem. Mindez a test és szellem ellentéte is. Ahol a test győzelmében a "szellem szárnya lehull" És olykor Schiller-reminiszcenciáktól sem mentesen rajzoltatik meg a lelkes költészet birodalma heh ett a lélektelen mechanizmus egyeduralma. A kék ég ígérete helyett a léggé olvadt kristályívezet. A "sz.ű" mennyországa helyett a "dorgáló üstökös". A Tündérálom-töredék fogalmaz a legátfogóbban és legegyértelműbben is. Hajdan epedő királyfi, kóbor lovag, halvány dalnok. Ma "Vasát robog, távirda játszik, gőzkazán fiityöl". A királyfi, lovag és dalnok világában "viráglehellet". A vasút, távirda, gőzkazán világában "kőszéncivilizáciö".

Nem lenne érdemes elhallgatni, hogy a líra és a Tündérálom költői és gondolati szintje mélyen a Tragédia költői és gondolati szintje mögött marad. Sőt az utolsó befejezett dráma, a Mózes költői és gondolati szintje mögött is. De a líra és a Tündérálom nem is önmagában fontos. Hanem a Tragédia visszfényében és a Tragédia magyarázatában. Mert költőietlenebbül, de egyértelműbben (talán költőietlenebbül, mert egyértelműbben) fogalmazza meg a Tragédiá is sejtetett kettősséget vagy inkább ellentétet. Hogy elveszett a heroikus-poétikus kor. A fegyver csattogásával, szellem szárnyával, halvány dalnokkal, viráglehelettel együtt. Es győzött a vulgáris-prózai kor. A rőfök forgatásával, test győzelmével, vasút robogásával, kőszéncivilizációval.

Mindez a Tragédia szemléleti és szerkezeti kettősségével szembesíthető. Amely egyben a történelemről alkotott vízió — úgymond — bölcseleti kettőssége és a színek költői felépítésének — úgymond — dramaturgiai kettőssége is. E kettősség — úgy vélem — valamelyest körülírható. Az első lépcső a heroikus- poétikus kor. Ádám világa. Benne bontakozik ki az ember tragédiája. A második lépcső a vulgáris-prózai kor. Lucifer világa. Benne bontakozik ki az ördög komédiája. Együtt jelentik a sátán álomtörténelmét. Múltban, jelenben, jövőben elbeszélve. De ez álomtörténelem első lépcsője Adámot állítja a középpontba. O a főszereplő. Második lépcsője Lucifert állítja a középpontba. O a főszereplő. Es együtt jelentik a Sátán tervét. Mert ez álomtörténelemben — hogy is mondta Arany? — a sötét oldal hangsúlyoztatik. Az ördög célja szerint, hogy az embert elveszítse.

A Tragédia értelmezésében régi megállapítás: Ádám a történeti színek első felében. Egyiptomtól a második prágai jelenetig cselekvő hős. A Lucifer rendezte játékban a változások mozgatója. A történeti színek második felében, a londoni színtől az eszkimójelenetig szemlélő résztvevő. A Lucifer rendezte játékban a változások megfigyelője. Lucifer pedig a három keretszínben, a mennyektől a paradicsomon kívülig monumentális lázadó. A történeti színek első felében.

Poszler György