Irodalmi Szemle, 1996

1996/1 - Géczi János: Tölgyek könyve (részlet)

— Ha mégis.

— Semmi — kell fel Ila. — Kifizetné az adósságodat.

— Nem ismered!

— Fiúka, én nem ismerem? Hiszen egy hajóban utazom vele. Figyelj csak: tudod, vannak bizonyos esetek, amikor olyan vallomásra van szüksége, amely nem fedi a valóságot. Hál ilyenkor jön Ila, beveti bombázótestét, és előbb-utóbb meglesz a szükséges vallomás.

— Amit aztán vissza lehet vonni.

— Hz iga/. Csak éppen azzal a veszéllyel jár, hogy videofelvételt kap a kedves ügyfél valamelyik hozzátartozója. Arról, hogyan szeretke/tünk.

— Nyertél! — szögezi le a fiú.

— Hát ilyen egyszerű az üzleti élet — konstatálja Ila.

*

A kánikulában mindenki hűsöl. Egyszerűen képtelenség dolgozni. Minden árnyat megtalálnak az emberek, és szunyókálnak. Bódogh beleereszkedik a ciszternába, hogy hűsítse magát.

Karesz árnya vetődik rá. Kezében hosszú pózna, beleejti a végét a vízbe.

— Mi van'.' — szól fel a mélyből az építésvezető.

De Karesz már kiemelte a ciszternából a vaslétrát.

Bódogh a lúdba kapaszkodik.

— Nem ér le a lábam — szól fel.

— Nem baj — mondja a fiú. — Most úszol egy kicsit — ráncigálja ki a póznát Bódogh kezéből.

Bódogh ijedten körbe-körbe tempózik .

— Ne hülyüljön.

— En? Inkább le — szemtelenkedik Karesz.

— Mit tettem?

— Nagyon fogy a pénz.

Mindenről van számla.

— Azt elhiszem.

— Akkor?

— Semmi. Megtanul hoss/ú távon úszni. Igaz, csak így körbe-körbe — röhög Karesz. — De szólj, ha van valami mondandód!

— Eressze le a létrát!

Meg sem hallottam! Egy ilyen sportembernél!

— Rá se nézek Ilára!

— A francot érdekli!

— Ne szívasson!

Szív téged a víz!

Géczi János