Irodalmi Szemle, 1996

1996/5 - Hajdú István: Csak a szöveg marad

Csali a szöveg marad meg

Hogyan lehetne minderről bizonyosságot szerezni? Az a rejtélyes világ, amelyben élünk, túlontúl bonyolult ahhoz, hogy egy emberélet alatt meg tudjuk ismerni. A nagybetűs Ismeretlen félelmet kelt bennünk, s a félelmet csak a dolgok túlbonyolításával sikerül leküzdeni. Vallásokba kapaszkodunk, életfilozófiákat próbálunk meghonosítani a legtermékenyebbnek látszó talajokon, s utánuk aztán fű se nő. A banális kérdés, hogy milyen az élet, egyszerűen hangzik, de ha többszöri megfontolás után feltesszük magunknak, lehorgasztott fejjel kell konstatálnunk: nincs kimerítő, megnyugtató válasz.

— Hagyománnyá vált nálatok a szüntelen kérdezés, s közben árgus szemmel lesitek szólásra nyíló számat, izzadó tenyérrel és pattanásig feszült idegekkel belesüppedtek a mély fotelokba, onnan lesitek, mint egy riadt egér, hogy mit vágok az arcotokba. Azt várjátok, fogjam meg a kezeteket, tenyeremmel képezzek védőernyőt koponyátok fölött, melyben az elviselhetetlen lét tombol, nem tudjátok, miért. (), milyen öntudatosan emelitek szátokhoz kristálypoharatokat, kortyoljátok a hú's folyadékot, mintha ettől függne a szűkre szabott lehetőségeitekért járó júdáspénz. Valami nagy misztérium részeseinek érzitek magatokat, de alamizsnáért nyújtjátok tenyereteket, melynek barázdáiból nem lehet kiolvasni semmit. A büszke városok tövében árnyékos az arc, mint a Hold másik oldala.

Egymást rontottátok meg, és a végkifejlet ezernyi darabra zúzta sohasem volt leikeleket. Miért lihegtek utánam ártatlanságotokat bizonyítva. Kaján mosolyom nem elég nektek?

Telerondították a világot valami ocsmány anyaggal, amely e színielőadás rövid, halálkomoly felvonásai alatt ráragad a sokasodó publikumra. Hogy léitek aggastyán bölcsességemtől, mely a bűvész szemfényvesztéséhez hasonlatos. Teszek az unos-untalan hangoztatott elsőbbségetekre, a paradicsomban gyökerező, szétágazó családfátokra. Túl sokat éltem ahhoz,