Irodalmi Szemle, 1996

1996/1 - Géczi János: Tölgyek könyve (részlet)

— Kösz — veszi el Karesz, s máris beleiszik. Fölszisszen, leégette a nyelvét.

Bódogh röhög!

— Hideg sört rá azonnal! — s máris hoz egy üveggel. — A másnaposság ellen is jó.

— Aznaposság — iszik és krákog Karesz.

— Födémet kell venni.

— Vegyen.

— De csak feketén van. Drága.

— Vegye meg.

— Nem szeretném, ha számon kérné...

— Inkább az embereket!

— Itt vannak azok a környéken. Találtak valami építkezést. Szóval jöjjön, nézze meg mit kell vásárolni.

*

A maszek tüzéptelepen minden megvan, ami nincs az államiban. Daru rakja a födémgerendákat egy teherautóra.

Bódogh fizet, de nem a pénztárnál. A tüzépes kezébe számol.

A tüzépes szívélyes. Elolvassa azt a cetlit, amelyet Bódogh tett a markába: egy címet.

Aztán ahogy Kareszék kitárolnak a telepről, átadja a cetlit egy teherautósofőrnek, aki máris a daru alá áll. () is födémelemeket fog szállítani.

A teherautóról rögtön a pincére emelik a födémelemeket, s mire leraktak mindent, akkorra egy részét be is állították, s hordják közé az elemes téglát.

— Mondja meg, hogy még ma szállítsák! — szól a teherautó sofőrjének Bódogh, mielőtt az elhajtana. Na, emberek, most megint meglökhetjük a munkát!

— Ki ezt, ki azt — felesel a suhane a téglaadógató sorból.

— Amit szabad Jupiternek... — riposztoz Bódogh.

Karesz Tónit keresi.

Lemegy Tóni szállásához, le van pecsételve az ajtó. Aztán visszasiet Ilához.

A sátorban talál rá.

— Tóni? — kérdi.

Az asszony a hüvelykjével mutat felfelé.

— Mikor?

— Az ég tudja, mikor kötötte fel magát. Úgy találtak rá.

— Ki'>

Géczi János