Irodalmi Szemle, 1996

1996/5 - Géczi János: A nőszirom könnye

S hasonlóan indokolta a/t is. hogy ő képes árnyékot vetni, s olyankor, ha a hold és a nap egyszerre uralkodik a/ alkonyatban, egyszerre két árnyat is nevel.

Az utolsó városnál jártak — mert minden utazónak van egy utolsó városa —, és éppen lris volt soros aeipekedésben. Vállára kapta a kísértetet, amikor már a/ a nyakában volt, jó erősen megmarkolta. A kísértet nagyokat sikoltott, kérte, hogy tegye le, de lris rá se hederített, míg be nem ért vele a vásárba, olt aztán letette. Akkor a kísértet ijedtében kardokkal körbevett virágs/állá változott, majd meg egy kecskévé, aki lerágta a növénycsomót, majd meg egy veres rókává, aki fólfalta a kecskét, vagyis önmagát.

Akkor lris eladta, s nehogy visszaváltozzék kísértetté, ugyancsak meg is siratta.«

Nem kívántam megnézni, végtére semmi közöm a múlt jához, a jelenéhez, miért is lenne a jövőjéhez; egyébként pedig elég hullát láttam az életemben

— ez a helyzet pedig ú jabb tapasztalatra nem kínált alkalmat. Azon fajtájú fehér nőknek, akik közé lris tartozott, halálukban hosszúra és keskenyre nyúlik az arcuk, fogazatuk, akár a ragadozóké, kissé előreugrik, s drótként erős hajuk és felső ajkuk pelyhe vörhenyesre lakul.

A sziget fővárosát sikerült gyorsan megnézni. Az 1 isplanádon angol lovas katonák gyakorlatoztak, a vízi erődítménybe nem juthattam he, a királyi palotát pedig eltakarták a babhüvelyhez hasonlatos, lecsüngő, sárga termésekkel megrakott oleanderek és a gyökereit minduntalan föld fölé kidugó indiai íügelák" — a románcról ennyi maradt fenn hősünk füzetében.

De, hogy mindezt ki vetette papírra, azt meg nem mondja az írás, a Cholnoky testvérek kezeírása a kor grafológiai szakértői szerint a megkiilönböztethetetlenségig hasonló. A történetvezetés pedig — igen, vannak, akik még az életüket is elírják egymás elől, s ebből a kapkodásból ered, hogy innen is, onnan is hiányzik mindig nálunk valami, legyen az akár a kezdethez., akár a véghez, tartozó.

Tehát e történet fáimnál — most, a mtilt időben sem lehel tudni, miként kell nevezni. Azt sem tudni, kit vádolhatunk azért, amiért ennyire hiányos a tudásunk. Hogy csak itt-ott tudunk, de leginkább csupán sejtünk valamit. Az., hogy a szöveg jelen idejében ki vagy mi a fátum, az ugyanúgy nem mondható meg, mint hogy ki alszik az. egyszer csak nyakba csapódó kés alatt elhasaló sötétben, de nem tudható az. sem, ugyan mi okozza olyan hamarosan, miféle bal sors, miféle szenvedés a töltén etek borzasztó halálát,

A nőszirom könnye