Irodalmi Szemle, 1996

1996/5 - Géczi János: A nőszirom könnye

.v mi alakítja rögvest sorsunkat úgy, hogy egyedül éljük tovább azt az életet, amelyet három embernek kellett volna.

Érthető, egy Cholnoky soha többet nem akarja megértem a világot, bár elfogadni sem tudja, hogy vannak napok, amikor nem fehér, hanem kék virág árasztja az átható nőszirom illa tót. így hát ebbei a mondatban keresendő a felelet arra a kérdésre, hogy miért lett az, ami ?

A főhős pedig nem hiszi többé, hogy bárki megírja a történetét; tudja, ő sosem teheti meg azt, épp elég munkát ad neki a másokról megírható.

Holott látható és olvasható: titok pedig nincs.

Mert például arra a gyermekre emlékezik (bizonyítja ezt élete legutolsó írása, a búcsúlevele, amelyben majd csakis virágsziromfehér bőrű feleségéről fog beszélni), akiről bár szó sem esett az. előbbi feljegyzésben, mégis ott van, sőt csak ő van valóban jelen a hírben.

Igen, hegyes kis állát előrevetve egy négyéves leánygyermek bámul zöld szemével, minden figyelmét a szép Cholnokyra összpontosítva, s nem vet pillantást — még nem tudhat róla semmit — a mellette üldögélő toprongyos, erős szagú orosz vándorra.

Korfu pedig, mert előző napon zivatar áztatta, s az esők után mindig kinyitja kecses szirmait, nehéz, illatot ontott magából, s ez. az. illat azonos volt azzal, amely bizonyosan érezhető lett volna Iris kihűlt testén, ha lett volna valaki, aki sirasson és virrassz.on mellette; és most végre valaki valóban a kiszolgáltatottság és végzet emberszagát szippantotta volna be orrába s tüdejébe.

(iéczi János