Irodalmi Szemle, 1996

1996/5 - Géczi János: A nőszirom könnye

hullámverés a partokon. Ilyenkor rendesen derült meleg, de zivatarra hajlandó idő van otthon. Az Alpok és/aki oldalán a főnszél dühöng, a hóra párja. Rettenetes hevessége meg a magas hőmérséklete miatt okozott hirtelen hóolvadás miatt igen veszedelmes.

Persze hogy van az Adrián még mindenféle más szél is. ' - adriai hajósok jól ismerik már a szelek járását, változásait, hisz a halászbarkák még mind vitorlával járnak. A szelek olaszos elnevezései a velencei hajósoktól maradlak ránk.

A rákövetkező napokon Iris magától értetődőnek találta, hogy idősb barátnőjét, aki e nyárra kísérőjévé szegődött, elhagyva, velem barangolja he a szurok szagú kikötőket, járja végig az évezredes kisvárosok száz lépésnél sosem hosszabb, de rendesen újabb közbe, lépcsőbe, zugba torkolló sikátorait. Az én fejemben mindig ott volt egy térkép, amelynek irányítását követve jártam az utamat, ő azonban szüntelenül attól lélt, hogy eltéved, vagy legalább elkésik a vacsoráról, de ha azt sem, bizonyosan nem lesz elég ideje az étkezéshez illő öltözetet fölvenni. Hogy aggodalmát csökkentsem, s ha lehet, figyelmét eltereljem nevetséges és mégis baljós gondolatairól, hol szultánál vásároltam az üres halpiac egyetlen nyitva tarló boltjában, hol a vámház kötélraktára kőboltozatának résében nőtt, illatozó, apró lila szirmú virágszálat téptem le neki, hol csak olyan mondatokat mondtam nekik, amelyeknek nem volt aljuk, így a beléjük zuhant gondolatok zuhantukban hosszan visszhangzottak, s e számára képtelen helyzetektől megrettenve inkább teám figyelt.

Magamban nemegyszer eltökéltem, többé nem teremtek alkalmai arra, hogy a megfigyeléseimnek ne tehessek elegei: újabban nem jegyeztem fel se a bennszülöttek ruházatát, viselkedését, se a helyi építészeti szokásokat, se a település fölé magasodó karsztok jellemzőit. Esténként hiába merítettem emlékezetem apró lyukú hálóját a délutánba, semmit sem találtam, amit ki tudtam volna onnan emelni. Iris, csupán azzal, hogy volt, elragadott a saját életemtől.

Ha velem volt, nem jutottam közelebb céljaimhoz, nem figyeltem a vidékre, az emberekre, a mondatokra, s különösen nem figyelhettem mindarra, ami a vidék, az emberek és a mondatok mögött hevert. S ami a legbosszantóbb volt: lrisre sem.

Majd egy reggel olyan kék volt az ég, és olyan folyékony üveg volt a tenger, mintha nem is vasárnap, hanem a hét nyolcadik napja kezdődött volna. Olyan hosszú törzsű csónakot fogadtam, hogy a kikötő előtti öböl

( 'ríc/1 János